Hello December, hello görgő!

Elérkezett a várva várt december, ezzel pedig a görgőzés is. Sipi már írt róla odaát, hogy mekkora buli is a görgő, de mivel olyan vagyok, mint egy aranyhal, ezért már rég elfelejtettem, hogy igazából ez milyen mocskosmód tud fájni, akkor is, ha igazából nem.

A változás tavalyhoz képest (azon túl, hogy képes vagyok hiszti nélkül végigülni egy órát Zoli országútiján, ami pont nem jó sem méretben, sem formában), hogy új a görgőnk, mégpedig egy Elite Qubo. Előnye, hogy végre tudok normálisan ellenállást szabályozni, mert ez már folyadékos és nem mágnesfékes, valamint annyival csendesebb, hogy a szomszédok se dörömböljenek, hogy miért szól már megint az industrial techno.

Ami viszont nem változott, hogy ugyanúgy egy kis zárt szobában vagyok, az ajtó és a szekrény között, tehát nem annyira jár a levegő, ezért pont jól imitáljuk a nyári 50 fokot a mezőn, ahol nulla szél jár, de legalább meredek. Mondjuk a kilátás nem olyan jó, de hát mégiscsak tél van. (Na meg itt nyekergek már megint, amikor ma az volt a bajom, hogy az irodában a fagyhalálra készültem. 24 fokban.)

Elsőre azért a pulzuskontroll inkább csak vágyálom volt, mint valóság. Nos, hosszú még ez a tél…

Illetve a hétvégi edzéstervemen felnevettem, amikor megláttam. A mai görgő ugyan semmi extra, de a további két nap ki kell mennem az utcára. Peti szerintem nem nézett időjárást, mikor ezt le bírta írni. Node ez nem teremsport, kérem szépen.

Tehát az én adventi kalendáriumomban december 23-ig minden nap valami meglepi vár, hogy felkészült legyek mind testben, mind lélekben az Ensportos teljesítménydiagnosztikára. Kinek mit hoz a Jézuska…