Category: Kaja

Szabadidőmben helyi konyhatündérré válok: specialitásaim és mellényúlásaim története

What a wonderful day

Mostanában a munkahelyemen elszaporodtak a feladatok. Itt az év vége, még gyorsan be kell fejezni azt is, amit el sem kezdtünk. Ennek eredményeképpen estére már úgy zsibbad az agyam, hogy nem annyira tudok gondolkozni.

Ilyen napokra van kitalálva a görgőzés – „sajnos” otthon még nem állítottuk fel az edzőközpontot (valami érthetetlen oknál fogva Zoli nem akarja, hogy a méregdrága, új gumiját koptassam a görgőn. Elképesztő.), így muszáj, volt elmenjek a konditerembe. Semmi másra nem vágytam, mint egy óra agyatlan, szigorúan monoton mozgásra, mellé pedig szintén agyatlan, és a lehető legkevesebb dallomot tartalmazó zenére.

Mivel a futás nem játszik, maradt az ellipszis tréneren egy óra intervall edzés. Szinte újjászülettem utána, képes lettem akár összetett mondatokat is alkotni.

Illetve, mivel régen írtam receptet, kettő is eszembe jutott. * Update: biztos be voltam tépve, de itt csak egy van. Fogalmam sincs, mire gondolhatott a költő.

Egyrészt kedd este, miután halálosan átfagyva hazaértem, kitaláltam, hogy nekem itt és most forró, csípős leves KELL. Ebből lett az ázsiai jellegű, dobálj bele mindent, amit találsz leves. Részleteiben az alábbiak:

Aprított fokhagymát, hagymát, gyömbért elkezdtem pirítani. Szórtam rá kurkumát, őrölt köményt, curry port, sáfrányos szeklicét, egy kanál szójaszószt és egy kanál halszószt. Ezeket kicsit összefőztem, utána rádobáltam egy kockázott édesburgonyát és egy kis sütőtököt. Amikor kicsit ezek is megpirultak, felöntöttem vízzel, és szentségtörő módon egy zöldségleveskockával. Amikor már majdnem megfőttek, elmorzsoltam egy könnycseppet szárított chilit, beledobtam egy marék gombát, és maradék fagyasztott zöldborsót. A végén úgy 25 deka kockított csirkemellet is. Mikor minden megfőtt, felöntöttem egy kókusztejet. Ebből mondjuk mehetett volna több is, de kizártnak tartottam, hogy még egyszer kimenjek a hidegbe.

Nos, ebből úgy számoltam, hogy akkor majd én jól viszek másnap ebédet. Hát, annyira jól sikerült, hogy végül majdnem az egészet megettük…

Kép nincs, mert hát sok minden volt, csak dekoratív nem, de ez ugye jellemző a kajáimra.

Offtopic

Nem tartozik szigorúan a tárgyhoz, de feltétlenül szeretném megörökíteni, hogy miért nem érdemes velem szórakozni:)

Tehát, volt egy aprócska konyhai bakim* úgy másfél éve, amivel azóta következetesen visszaélnek. Főleg Ricsi a szószólója ennek, ami persze determinálta, hogy itt bizony bosszúállás lesz.

Mivel Richárdunk betöltötte a bűvös harmincat, és ezzel hivatalosan is a Master1 kategóriába lépett, alaposan megünnepeltük pénteken. Nyilván nem állíthattam oda süti nélkül, ezt már úgy megszokta a csorda. Előre leszögezném, hogy én ilyen precízen, alaposan, és minden erőmet beleadva cupcake-et még nem sütöttem, mint csütörtök este, hogy mind tökéletes legyen. (Ezt a receptet  és ezt is használtam, szigorúan cukorral és fehér liszttel, és alapvetően baromi finomak lettek – kivéve a preparáltat)

Egy  kiválasztott sütire gyertya került, amit boldogan adtunk át Ricsinek, erősen remélve, hogy tényleg meg fogja enni. A gyertya elfújása után pedig (bízván a képességeimben) rá is harapott a csalira.

Innentől pedig idéznék a jegyzőkönyvből:

N: Szerintetek hol lehet gps jeladót venni?
R: E-bay?
N: Jó ötlet
G: Tudjátok még mi a jó ötlet? Kivágni egy muffin belsejét ,és megtölteni mustárral 😀

img_20160930_195637
Szülinapi mustáros-vaníliás

Mindenesetre szép volt tőle, hogy nem köpte ki, illetve sajnos nem tudtam fotózni az arcát a művelet közben, mert mint minden beavatott, az asztal alá borulva dőltünk a röhögéstől.

Nos, azt hiszem, én ezt még visszakapom.

*Jobban főzök, mint amennyire biciklizni tudok, és épp ezt használják ki 🙂 Igazából csak a mustáros kiflik dobozába tettem az epres muffint. Nem volt jó ötlet…

Szilvás Crumble – homebased day

Úgy tűnik, a köhögésem nemhogy javult volna, de végképp kidőltem. Még orvoshoz is mentem (ami nálam azért már a vég). Ki is írt mára, szóval szigorú ágynyugalom.  Petivel beszéltük, hogy akkor így az edzések is kimaradnak, majd holnap egy óra és vasárnap egy rövidebb kör lesz.

A szigorú ágynyugalmat meg ugye én nagyon jól viselem, szóval ugyan kicsit lassabban, mint normális esetben, de sikerült kitakarítani a konyhát, majd újra összekenni. A végeredmény egy kis crumble, ami ugyan nem a konyaművészet csúcsa, de finom, és gyorsan kész. Ezt a receptet  vettem alapul, csak szilvával és fele mennyiségben. Olyan illata van, amit még én is érzek a taknyon túl 🙂

14212064_10209100974576373_5661568857511230436_n

Mondjuk kicsit zavar, hogy kimaradt egy hét edzés itt a finisben, de remélem elég lesz a maradék kettő a felkészülésre. Jobb, hogy most vagyok beteg, mint bármelyik korábbi verseny előtt…

Mit eszik a Csillámpóni?

Mint tudjuk, a Csillámpóni varázslatos lény, különleges táplálkozási szokásokkal. Könnyen megszelídíthető, de aki életben akarja tartani, tudnia kell, hogy van közte ragadozó, növényevő és válogatós. Ezen kívül a versenyistállóban kiemelten fontos a megfelelően tudatos táplálása.

Mivel van 5 Csillámpónim a hétvégi 24 órásra,  megnyertem a nemes feladatot, hogy legyen előkészített kaja, amit csak melegíteni kell. A feladat, hogy főzzek olyat, amiben

van hús
– nincs hús
– nincs tej/tejtermék
– fagyasztható
– melegíthető
– finom

Mivel a versenyre legjobb a tészta, így csak a szószt kellett előkészíteni, ezért bolognai és cukkinis-póréhagymás paradicsomszósz lett a döntés. Komoly méregtelenítő program ilyenkor nagy tételben főzni, de hát a kis csapatért bármit.

Alább a receptek, illetve a fázisfotók:

GMO cukkini, mellette a lábasban már pirul a hús 🙂

A megpirított hagymára rádobáltam a darált húst és két felkockázott paradicsomot.  Amikor már elfőtte a levét, ráöntöttem egy doboz paradicsompürét és másfél kockázott paradicsomkonzervet. Fűszerezés után (oregano, bazsalikom, kakukkfű, fokhagyma) egészen ehetőnek minősítem.

In progress

Miközben ez a kör főtt, ismét hagymát aprítottam (vörös-, fok- és póréhagymát) valamint a fent látható apróbb cukkinit felkockáztam. A hagymákra pirítás után ismét paradicsom került, erre pedig a cukkini Amikor már untam a kavargatást, ráborítottam egy halom paradicsomkonzervet, fűszereztem és vártam a csodát.

Íme a végkifejlet, ezt most valahogy le kell fagyasztanom:

Jobbra vega, balra nemvega.

Ebben már csak az a kihívás, hogy a fagyasztómba nagyjából a bal felső doboz fér be, és tele van. Jöhet a legozás…

Recovery lecsó

Az atomkemény húsvét után tegnapra csak egy laza futást nyertem, ma meg pihenőnap van, ki is használom a lehetőséget 🙂 Mondjuk cserébe szombaton mehetek háromszor a Sejcére a múlt heti elmulasztott tesztet megcsinálni, kíváncsi leszek, fejlődtem-e a február végihez képest…

Mindenesetre elég feszült a héten a légkör idehaza, szóval ma inkább rendes háziasszony módjára vacsorát főzök (Meg aranygaluskát, de csalok, mert azt a munkahelyi menzáról hoztam.)

Eléggé érzem a tavaszt, és vágyom a friss gazokra, meg színes ételekre a hosszú tél után (most mi van, nekem öt perc hideg is hosszú tél!). Mivel a hűtőben pont volt két cukkíni, úgy döntöttem, hogy legyen lecsó! (Sok fura kaját eszem, és nem vagyok odáig a magyaros ételekért, de szerintem lecsót bármeddig tudnék enni)

Mondjuk szerintem lecsót mindenki tud csinálni, és mindenki máshogy csinálja, de íme az enyém.

Nem, banán nem került bele. Kivételesen.

Feltettem egy jó szeletelős zenét, hátha motiválja a zöldségeket – nem így történt, muszáj volt nekem felszeletelni mindent. Egy nagy hagymát összevágtam (én félkörökre szoktam, hogy darabos legyen), most volt itthon bacon, azt megpirítottam, ráborítottam a hagymát, meg némi karikára vágott szárazkolbászt. Amikor már üveges a hagyma (nem a tekintete, az egész), rádobtam némi paradicsomot, meg pirospaprikát, és hagytam, hogy jó alaposan szétfőljenek a gazok. Erre ment a karikára vágott cukkíni és nagy darabokra vágott paprika. Innentől már megy magától, ha elpárolog, mehet alá kicsi víz apránként.
Mivel kiborulok ha a paprika héja lehámozódik, félkeményen szoktam hagyni, ütök rá tojást, és már kész is.

Színesvacsi

Holnap meg végre péntek, és jöhet a hétvége!

Sütinapló – avagy kalandjaim a szőrös gesztenyével

Szerda este nem éreztem, hogy az én napom lenne: egyrészt rohantam edzés után haza Pestről, de egy baleset miatt elkéstem fodrásztól, szóval most már a frizurám se tart (ó, minő katasztrófa), másrészt amikor hazaértem, és benéztem a hűtőbe, ott már tombolt a buli.

Még indulás előtt, múlt hét pénteken kivettem egy adag gesztenyemasszát (szigorúan cukormentes) a fagyasztóból, hogy majd jól sütök belőle valamit. Aztán ott is felejtődött, én meg megléptem négy napra.

Nos, szerda este megtaláltam a kiolvadt gesztenyét, kicsit megsimogattam a hátán a puha, kékesszürke szőrt és mivel már nem volt szívem megenni, inkább útjára engedtem. Megérte ennyit várni vele, mert így már segítség nélkül is elsétált a szemetesig…

De nem szoktam csak úgy feladni, inkább vettem ma is egy adag gesztenyét, ebből már sikerült varázsolni. Ma úgyis még egyedül vagyok itthon, pihenőnap, semmi dolgom, már majdnem unatkoztam volna….
Kicsit olvasgattam a neten és a fellelhető receptek és alapanyagok ötvözetéből született az alábbi:

Jó, ez se szép. Meg fotózni se tudok, de hát mindenben én sem lehetek jó. (Igen, jobban főzök, mint amilyen a humorom.)

Szóval hozzávalók:

Egy csomag (250g) cukormentes gesztenyemassza
Úgy fél liter víz
100g kókuszliszt
50 g fehérjepor (vaníliás van itthon, de a csokis is pont jó)
150g joghurt (volt itthon és jó ötletnek tűnt beleborítani)
20g kakaópor
fagyasztott meggy

A gesztenyét összekevertem a vízzel, (tényleg jó sokat fel tud venni!), aztán a joghurttal, és a szárazanyagokkal. Egy sütőpapíros tepsibe borítottam az egészet és rászórtam meggyet. 180 fokon kb. 40 percig sütöttem, nem lett teljesen szilárd, nem is kell neki. Szerintem elég édes így is, de ha nem, akkor mehet bele valami édesítés (xylit, eritrit, kristálycukor, csiliszósz, vagy ami jól esik). Legközelebb teszek bele sütőport is és esetleg némi étcsokit összetörve. Rontani nem fog rajta.

Holnap már rendes edzésnap, ha a MÁV is úgy akarja, reméljük összejön!

Bajnokok reggelije

Jólvanna, nem bajnokok, csak az enyém. A reggeli allítólag fontos, vagy nem, attól függően, hogy brit tudósok  éppen mit  fedeztek fel.

Mindenesetre azért nem árthat enni valami táplálót, főleg edzésnapon, mert akárhogyis, éhezve nem az igazi.

Így álljon itt a mai csodám, megemlékezvén róla, hogy ez bizony finom.

Nem szép, ellenben csúnya.

1 banán
Fél mérőkanál fehérjepor (nálam sima vaníliás Scitech isoizé)
Úgy 30 g zabpehely
Némi tej (vagy valami, ami folyik) – ez egy erősebb lányos adag.Fiúknak mehet egész adag fehérje és 45-50 g zabpehely.

Ugyanez volt már meggyel és csokis fehérjeporral, úgy is menő.

Összekever (majd ottfelejt és elmegy tárgyalót berendez és két óra múlva jut vissza), megesz, boldogság.

UPDATE: azt mondták a szomszéd szobában, hogy eperrel megszórva meg jobb. Jogos, megyek is a piacra eperért. 🙂