Category: Egyéb

Téligumi project

Winter is coming.

Sőt, már itt is van.

Mivel két szezont futottak már a Traktoron a gumik, ideje volt lecserélni őket. Sipi szerint télire pont jó lesz a Michelin wild grip’r, én meg hallgatok a jó szóra, így gyorsan kértem is kettőt.

Sipi pedig balga módon belement, hogy segítsen a helyére rakni a gumikat, de csak mert már elhalványodtak az emlékei, hogy mekkora szívás is van az én kerekeimmel. Mindenesetre én Józsival (gyk. a műhelypumpa) és egy liter tejjel a hátamon átgurultam a műhellyé avanzsált irodába, hogy megejtsük a nagyszerzvizt.

Míg Sipi a saját bringáján Forma-1-es csapatot megszégyenítő tempóval cserélte ki a gumikat (amik persze első szóra helyükre pattantak), addig én nekiálltam szétszedni az enyémet. Aztán dühöngtem. Aztán kiborultam. Aztán letört két körmöm. Aztán kis híján levágtam az egész külsőt a felniről. Végül a heroikus küzdelemből én kerültem ki győztesen, és sikerült a három felniszalagot a rágyógyult gumitól megszabadítani (késsel-villával), és kiderült miért nem lehetett normálisan felfújni a hátsó kerekemet: a tej és a felniszalag gyakorlatilag körbenőtte a szelepet, tehát nem volt rajta átjárás. Remek…

Ezek után, hogy ne legyen egyszerű, az enyémhez nyilván kevés volt Józsi teljesítménye (edzeni kell azt a tüdőkapacitást), még volt két kör a benzinkúton.

De az este végére sikerült minden gumit a helyére tenni, és éjjel kétóránként kelni hozzá, hogy megforgassam 🙂 (Na jó, ennyire még én sem vagyok elvetemült)

Ellenben most szép nagy minta van a gumin = az aszfalton minden eddiginél lassabb leszek, de legalább tapad a hóban. Úgyhogy meglátjuk mi lesz ebből a télen, most már mehetek sarazni.

Mindenesetre ma futós nap van (és főleg munkanap, ami miatt nagyon sajnálom magam), viszont holnap csak meg kéne nézni, hogy milyen az idő az erdőben, úgyis régen estem pofára a sárban 🙂

 

Kamuposzt, avagy feltámadás 1.0

Halihóóó, van itt még valaki?

Lassan letépkedem a pókhálókat a blog sarkairól, és mielőtt még végleg átadná magát az enyészetnek, gondoltam bejelentkezem.

Néhányan már megjegyzéseket tettek, hogy ugyan miért nem tolom ide az arcom, úgyhogy nagyon kevés, ámde annál lelkesebb olvasóm kedvéért megpróbálom feltámasztani a blogot.

Tehát, röviden és tömören az elmúlt jó két és fél hónap termése az alábbi:

  • Voltam nyaralni. Sokat. Messze. Elképesztően csodálatosságos helyen jártam, Európa egyik legtávolabbi csücskében <3
  • Voltam sokat túrázni:
    • a Zemplénben: ide vissza kell menni, és Háromhután kell aludni egy világvégi kisházban.
    • a Mátrában: komolyan, nem tudom, hogy a Mátra utál engem jobban, vagy én őt, de ezt mindig megszívom. Még gyalog is.
    • Egyedül a Spartacus ösvényen, ééééés nem tévedtem el. Mondjuk ez felér egy kisebb csodával.
  • Már kétszer jártam fenn a hegyen sötétben bringával. Tanulság, hogy kell egy lámpa, mert ez jó buli.
  • Voltam Prédikálószéken. Ez így önmagában nem nagy szám, de az első út oda Sipivel volt, ami azt jelenti, hogy mentünk 1000 m szintet, de még csak a közelében sem voltunk, de többet vittem a bringát, mint tekertem. Másodszorra Annával mentem, fura módon vele 650 m után már a kilátásban gyönyörködtünk.
  • Újrakezdtem a futást. Egyrészt nagyon élvezem, hogy sokkal-sokkal gyorsabb vagyok, mint régen (=a reumás csiga és a narkrolepsziás lajhár szerelemgyerekénél), viszont újra fáj a térdem. Richárdnak hála kiderült, hogy valószínűleg ITBFS a probléma gyökere. Jó hír, hogy javítható, rossz hír, hogy nem lóghatom el a nyújtást.
  • Elkezdtem jógázni. Kicsit kell a nyugalom (meg szeretem, ha fáj). Egyelőre hatha jóga, aztán most lassan kipróbálnám az ashtangát is. Mert az még jobban fáj, úgyhogy még jobban fogom szeretni.
  • Megvolt az óraátállítás, és nem érzem magam komfortosan attól, hogy sötétben kelek és sötétben érek haza. De már csak másfél hónapig rövidülnek a napok. Mindjárt itt a tavasz…
  • Jön a görgőszezon, de még nem vitt rá a lélek, hogy összerakjam
  • 46 nap van karácsonyig. 

Szóval röviden ennyi, rengeteg dolog történt, lassan kialakul a téli alapozó terv, illetve a jövő szezon merészebb gondolatai, de ezekről később.

Viszont csak azért, mert tél van, még nem kell lerakni a bringát. Csak vegyetek fel sálat, mint az ominózus béka.

 

Így lógunk mi

Szeptember a legtöbb ember életében az évnyitóról szól, nekünk ez ugye az évadzárás. Utolsó versenyek idénre (nem, a cyclocross nem hoz lázba), hullanak a falevelek, és jön az ultimate kérdés, hogy vajon az avar alatt ott van-e a 30 centis kő (volt már rá példa). Nem utolsó sorban lassan kezdek megfagyni, ideje lesz visszakötni a fűtést…

Tehát arról volt szó, hogy megyünk a Kassa maratonra, mert tavaly király volt, gondoltuk idén is az lesz. A Mátra után viszont megegyeztünk, hogy egyikünk sem vágyik rá, és inkább lemondtuk az egészet. Helyette Richárd talált egy kis versenyt, a Velence MTB Maratont. A rövidtáv csak 23 km, 430 m szinttel, egy gyors sprint, kevesen lesznek, lányok meg pláne, legalább egy kis sikerélmény jól jön az év végére.

Szombat este felszerszámoztam a lovat, akarom mondani Traktort, összekészítettem az összes versenyzős cuccot. Kaptam kölcsön egy Garmin 25-öst (csak tartót nem). Így végül mérés csak a zsebemben lett volna, de hát annyi baj legyen, lehet jobb is, ha nem látom mennyi a pulzusom (mindeközben az én órám elment Ironmanezni, és úgy tűnik, szerencsét hozott :)).

Mindenesetre a nagy készülődésből az lett, hogy estére megérkezett az eső. És esett. És esett. És még esett is. Én meg szomorúan konstatáltam, hogy ha el is áll, akkor sem lesz nagy élmény ez a verseny.

Vasárnap reggel a negyed nyolcas ébresztőkor körbeírtunk az érintettekkel: még mindig esik, és nem is tűnik úgy, hogy eláll, szóval akkor mindenki aludhat tovább. Úgyhogy felkeltem inni egy kávét, és úgy felpörögtem tőle, hogy legközelebb 11:30-kor sikerült felébredni…

Mivel annyira belejöttem az alvásba, ebéd után ismét elaludtam egy film alatt (ez a szuperképességem), úgyhogy pillanatok alatt este lett. Na jó, mentségemre legyen szólva, sütöttem délután palacsintát. Hogy valami haszonom is legyen 🙂

Nagyon rámfért már az egész napos semmittevés, és pihenés. Valószínűleg többet használt, mint sárban és esőben gyilkolni a technikát. Ettől függetlenül kicsit bánom, hogy elmaradt az évadzárás, ráadásul a táborba sem tudok menni. Nade, nem panaszkodom, mert végülis sikeresnek mondhatom ezt a szezont. Volt két dobogós helyezésem (az egyik eléggé véletlenül…), javítottam minden időmön, én nem utolsó sorban nem estem akkorákat, mint tavaly.

Hamarosan meglesz a TopMaraton összetett, majd akkor írok részletesebben valami évértékelő beszédet, mert abban jó vagyok.

Vérfrissítés

Jó régen nem írtam, pedig sokszor eszembe jutott, hogy csak kéne adjak egy kis életjelet, hogy csekély, ámde lelkes olvasótáborom ne pártoljon el tőlem végleg 🙂

Szóval ez itt most az életjel. Salz óta a bringázás kicsit mintha háttérbe szorult volna, kevesebbet megyek. Cserébe kicsit vérfrissítek, és elővettem néhány régi-új sportot.

Szóval az van, hogy most, hogy nem vagyok harmatgyenge, újra elindultam futkosni egy kicsit. Meglepődve tapasztaltam, hogy az első úton a Panorámán nem haltam meg, és 6 és fél perc körüli időket futottam. Mondjuk pulzusmérőt nem mertem magammal vinni, de legalább így nem volt, ami visszahúzzon. Ellenben rákaptam a dologra, azóta voltam még kétszer (ez már szinte rendszer…), de csak a Margit-szigeten. Igazából élvezem, régen is szerettem, csak hát nem én leszek az új Usian Bolt (már csak azért sem, mert nem vagyok fekete férfi). Mindenesetre most egy párszor el fogok járkálni, mert az jó. És a régi 7 perceimhez képest a 6 perc/km körüli időt már nem szégyellem annyira.

A másik meg, hogy Enikő rávett (na jó, nem kellett kétszer mondani), hogy menjünk el jógázni. Találtunk is egy termet a Kálvin térhez közel, ahova haláltmegvető bátorsággal bejelentkeztünk, és tegnap túl is estünk az első órán.

Meglepő módon gyorsan eltelt másfél óra, és ugyan most vannak fájdalmaim (a Zizomláz a barátom), de élveztem. Leszámítva, hogy annyira fáradt voltam, hogy az utolsó öt perces meditáció alatt sikerült elaludni. Vagyis annyira mély transzba kerültem, hogy teljesen kizártam a külvilágot.

Úgyhogy mostantól lesz trx, futás, jóga és bringázás. Ahogy kijön. Ma speciel csapatedzés, csak mivel a csapat többi része meglépett/lóg, ezért megyek egyedül. Vagy Annával. Az meg már majdnem csapat. 🙂

 

Ain’t nobody loves me more

Egész héten verőfényes napsütés, én szétizgulom magam, meg ügyintézek megállás nélkül, sütit sütök az ezdőtáborozóknak (nem mintha megérdemelnék, mert itthagytak és elmentek a tengerpartra süttetni a hasukat), éjjel érkezem (esküszöm tervezek leszokni ezekről a vérciki linkekről :)), és semmi időm nem volt kimenni tekerni, erre ma, hogy tengernyi szabadidőm lenne, most meg esik az eső… Morg.

Egyébként mivel tegnap is elment az idő, jobb híjján eltöltöttem majdnem másfél órát a görgőn – pontosabban fogalmazva 1 óra 24 percet, mert fontos a precizitás -, ami a lehetőségekhez képest nem is volt olyan szörnyű (de). Most már azért így március idusán lassan jó lenne, ha kijuthatnék hétköznap is edzeni, de hát mindent nem lehet, legalább a hétvégék összejöttek eddig. Kíváncsi leszek a holnapra, hogy mennyire van rá reális esély. Mondjuk a Nagyhideg-hegyet pont buktam az esővel, de annyi baj legyen, majd megyek máshova.

Egyébként, ha meg már itt tartunk, nincs egy hónap az első versenyig, szóval lassan ideje lesz összekapni magát a kis tanári karnak, és csinálni velem valamit, mielőtt még megint elkezdem nyomni, amit tavaly. És mint tudjuk, az senkinek nem hiányzik, hogy imaszakkört nyissunk a hegyen… 🙂

Szóval tessék szépen mindenkinek hazatolni a kis arcát, és menjünk a HHHra!

Black

Teljesen offtopic leszek és egy cseppet sem vidám..

Nem találom a szavakat. Egy régi ismerős. Nem volt közeli, nem tartottuk a kapcsolatot, csak Facebookon láttam. Egy pár posztból lett gyanús, hogy valami történt. Eszembe jutott egy ezer évvel ezelőtti pókerparti. Tulajdonképpen tőlük tanultam meg játszani. Ha jól körülnézek, még megvannak a képek. Aztán írtak rám közös ismerősök, hogy hallottam-e. Ma kiderült, hogy nem élte túl. Nem vagyok túl jó passzban, de ez most nagyon megrázott.

Részvétem az egész családnak és a barátoknak.