Author: Nixi (page 1 of 17)

Itt van az osz….

Mondanam, hogy szep mint mindig, de nekem egeszen mas erzeseim vannak ezzel kapcsolatban. Nyekergos poszt on. 

Tehat az van, hogy a kovetkezo merfoldkovekrol nem sikerult beszamoljak:

  •  Oxford felmaraton: miutan egy hetig vergodtem, hogy en ezt nem akarom, es nem futok, es amugy is, melyik hulye talalta ki mar megint ezt az elborult dolgot, hogy oktober elejen meg felmaratont fussak, sikerult egy PR-t hozni… ugyhogy birkabor! (gyk: juhhej…), az uj legjobb felmaraton idom 1:57:11. Elkepzelesem sincs, hogy hogy sikerult ilyen jol, de meg elveztem is. Sot, gyonyoru ido volt, es olyan verseny, ahova jovore is visszamegyek, profi szervezes, imadtam. 
  • 1000 km. Egy ev alatt. Futva. Magam sem gondoltam, hogy ilyen hamar osszekapirgalom. Foleg, hogy igazabol a kikoltozes utan alltam neki igazan. Cserebe viszont oktober ota nem viszem tulzasba, es rettentoen hianyzik a bringazas.
  • Elkoltoztem. Az utobbi idoben eleg jol kimaxoltam a koltozkodest, ket ev alatt nagyjabol hatszor koltoztem, most ideje lenne egy helyben maradni. Legalabb egy kicsit. Mindenesetre most mar sajat kis feszkem van, ahova befer egy bringa (amit meg mindig nem vettem meg, es kicsit valoszinu tolodik is).
  • Elmaradt egy feleves beszamolo is. Azota meg mondjuk mar majdnem 8 honapnal jarunk, de ki szamolja ugye. Meg mindig nincs honvagyam, szeretek nem otthon elni, es szeretem, hogy masok a nehezsegeim, mint eddig. Merhetetlen sokat fejlodott az angoltudasom, es meg fenyevekre vagyok attol a szinttol, ahova szeretnek eljutni, es neha nagyon szeretnem, hogy egy kicsit a sajat nyelvemen szolhassak altalam szeretett szemelyekhez – csak egy percre, hogy megertsek azt, amit nem lehet szavakkal elmondani. Neha fajoan hianyzik, amit otthonhagytam (es ezt most nem targyakra ertem), de ha megint ott lennek, hogy nekivagjak-e, ujra megtennem. Valoszinuleg mashogyan tennek nehany dolgot, de ugyanitt lennek.

Es akkor most jojjon a negativum: veeehhegeehheehheee a nyaahhaaarrnaaahhaaak!!!!! 

Na jo, befejeztem a hisztit (legalabbis igyekszem), es ime 10 jel, hogy veget ert a nyar: 

  1.  Futok.*
  2. Nem futok.**  
  3. Az angol lanyok mar nem flipflopban jarnak. Azert olyan hideg meg nincs, hogy harisnyat is felvegyenek…
  4. Reggelente egy rovidnadragos bacsi szalad el a kocsi szelvedojerol jeget kaparo atlagemberek mellett
  5. Mikor felebredek meg sotet van, mikor hazajovok, mar sotet van. Sot, igazabol koztes idoben is sotet van.
  6. A szegeny kelet-europai lanynak nincs telikabatja, csizmaja, ellenben lefagy a fule.
  7. A kimerultseg uj szintjet ertem el: szivem szerint most teli bundat novesztenek, elkezdenek sarat es szaraz fuvet enni, es osszebujni a helyi medvekkel. Valamint legkozelebb akkor felebredni, amikor nyitnikek, es megijedhetek az arnyekomtol. Sajnos a munkahelyem nem toleralja ezt a viselkedest.
  8. Annyi sutotok van itthon, hogy mar lassan besargulok.
  9.  Nonstop megy a vizforralo a teahoz (nem is szeretem a teat…)
  10. Meg zoldell a nyarfa az ablak elott, de nekem LEFAGY A FULEM!!

*Ugy ertem fűtök. Azok a franya ekezetek :)))

** Tenyleg nem. Annyira beleporgettem magam ebbe a kimerultsegbe, hogy latvanyosan nem csinalok semmit. Lassan viszont ujra jon az alapozoszezon, ugyhogy ideje lesz magamhoz terni. 

 

 

 

 

A bukott csoki este Lanyabringan Nixivel

Azt hiszem azt a csokit buktam (nem mintha Jandi annyira aktivan irogatna….). De akarhogy nezem, lemaradasban vagyok.

Gyors osszefoglalo az elmult egy honaprol: lusta dog vagyok. Legalabbis blogiras tekinteteben, amugy vegulis sokat sportoltam, amig a szervezetem le nem tiltott…

Tehat ott hagytam abba, hogy augusztus vegen megkezdtem a Eurotripemet, megpedig Katanal Stuttgartban. Itt meg rendesen futottam, kimentem egy haromoras korre, mindenhol IS jartam, a felelmetesen nezo tehengyartol a buzamezon valo eltevedesig. 

Ugyanezen het vegen rengeteg szabadidom akadt, Petinel meg elpattanhatott valami, mert meg ket hosszufutast nyertem, aminek eredmenyekeppen egy kozel 90 km-es hetet zartam. Nos, ez nekem sok…

Kovetkezo heten vegre hazamentem, annyira vartam mar ezt a par napot otthon, nagyon jo volt. Monjduk az,  hogy elfelejtettem, hogy vege a nyarnak (huvos szelek jarnak…), es nem oltoztem fel rendesen, ellenben kevesebbet aludtam, mint amire a minimalis eletfunkciok fenntartasahoz szukseg van, vasarnapra sikerult kemeny torokfajassal nekiindulni a hazautnak (koszi a fuvart Tomi, nagyon halas vagyok erte, hogy nem BKVval kellett kijussak a repterre!). Eletem legrosszabb repuleset produkaltam, minden testreszem fajt, mire hazaertem.

Ra is pihentem a kovetkezo utazasra kemeny 4 ora alvassal, hogy masnap reggel 6kor mar ujra uton legyek az egyhetes ceges csapatepitore. Olyan betegen, mint evek ota nem voltam…  

Egesz heten ki voltam utve, a gorog paracetamol es az olasz antibiotikum mentettek meg az eletem, de hat nem volt egy faklyasmenet ez a het. Pedig akar jo is lehetett volna, es voltak is nagyon jo reszei…

Mindenesetre most mar ujra itthon vagyok egy hete, es lassan meg is gyogyulok. Tegnap kint voltam egy laza recoveryt futni, ugyhogy izomlazam van, egymillio volt a pulzusom, de annyira elveztem, hogy mozgok es kint vagyok, hogy hihetetlen. Illetve megallapitast nyert, hogy ket het betegszabadsag olyan szinten veti vissza a minimalis allokepessegemet, hogy most fogalmam sincs hogy fogom tulelni a kovetkezo felmaratont.

Ma meg persze, mikor mar lenne lelkierom kimenni futni, hogy azert csak megprobaljam menteni a menthetot, nyilvan szakad az eso… monjduk nem tudom mit csodalkozom, vegulis Angliaba koltoztem, ez itt teljesen normalis. Mostantol majusig…Azt hiszem, legkozelebb alaposabban at kell gondolnom, melyik orszagot valasztom lakhelyemul… 🙂

Egyebkent pedig hogy veletlenul se unatkozzak egy masodpercig sem, ket nap mulva koltozom, ugyhogy hadiallapot van a kisszobaban. Elkepzelesem sincs, hogy honnan lett fel ev alatt egy hat negyzetmeteres szobaban ennyi cuccom… Tuti, hogy a pomogacsok minden kacatot idehordtak, mert hogy nem en voltam, az holtbiztos… 

Wimbledon Half Marathon – Heroine Run – kesoi beszamolo

Szoval az van, hogy mostantol nagyjabol ketheti rendszeresseggel lesz blog a kovetkezo legalabb harom honapban. Van ez a kis ize, szoval monjduk, hogy fogadas…vagyis inkabb fogadalom, miszerint akinek nincs kethetente egy posztja, az veszit. Csokit. Marpedig az nem jatek.

Update: nos, hogy is mondjam. Lusta disznok! 🙂 Masfel hete itt ul a bejegyzes, es nem birtam befejezni, most meg mar megint annyi minden tortent…. de sebaj, most ez kimegy, es idealis esetben lesz ujabb poszt hamarosan. Aztan fogjatok szavamon!

Ugyhogy olvassatok szepen masik blogot is (szponzoralt tartalom, meg a reklam helye, es termekmegjelenitest is tartalmaz):

https://hungarokatalan.wordpress.com/

Nade nem is ezt akartam mondani, hanem osszerakni egy versenybeszamolot.

Vegre eljott augusztus eleje is, hosegriadoval, meg a huvos Angliaban sargara szikkadt fuvel, patakokban csorgo izzadtsaggal, es budos emberekkel. Meg jo, hogy nem kell tomegkozlekedjek…

Ezzel egyutt azonban a masodik kinezett versenyem, a Wimbledon Felmaraton is. Elozo heten megint ugy ereztem, hogy ez nem fog menni, meg lassu is vagyok, meg egyaltalan, mit erolkodok??

De megerkezett az uj cipom, (nyilvan rozsaszin), meg van uj fulesem is (ez csak azert nem rozsaszin, mert az nem volt, de legalabb vegre nem csavarodik korem a zsinor, es van meg egy eszkoz nalam, ami lemerulhet). Marpedig amikor egy vagyont koltok magamra, nem tehetem meg, hogy nem hasznalom oket.

Szombaton delutan bemenekultem Agihoz, mert o kicsit kozelebb lakik a tett helyszinehez, es csendes maganyomban idegesitettem magam, hogy odatalalok-e, mit fogok csinalni egyedul, hogy oldom meg a futast, frissitest, celbaerkezes utani osszeesest.

Vasarnap reggel teljes menetfelszerelessel nekivagtam Londonnak, hogy kijussak a vilag vegere. Mire a harmadik buszon voltam, mar vilagos volt, hogy ha akarnek sem tudnek eltevedni, mert kizarolag futocuccban levo nepek voltak rajta.*

Gyors rajtszamatvetel, taskaleadas, rajtban idegeskedes utan a masodik zonabol elrajtoltam. Ezzel brutto idobol maris buktam 3 percet, szoval a celfoton nem a valosag van.

Az eleje jo suru volt, rengeteg ember, szuk hely, probaltam kerulgetni oket. Mivel vegig trail volt, kicsit ugy ereztem magam, mintha a Bukkon lennek (ez a motivum parszor meg megjelent lelki szemeim elott).

Szoval az elso 10 km nagyjabol esemenytelenul telt, 55 perc koruli idovel, amivel mar majdnem elegedett voltam, hiszen alig lassabb, mint legutobb Xeonnal. Marpedig nemcsakhogy meleg volt, de kicsit hullamos is a palya. Ellenben a masodik 10… azt hittem, sosem erek a vegere.

Bizonyara nem vagyok jo versenyzo alkat, de felutra elfogytam fejben, es ujra ossze kellett szedni magam. A lejton ismet arra gondoltam, hogy a Bukkon vagyok, es csak engedem a Traktornak, hagy menjen… Szerencsere technikabol nem vagyok olyan rossz, ugyhogy akik felfele lehagytak, azokat gyorsan utolertem. Meg az orara ranezve 5 perc koruli km…nos, azert az nem az en tempom**

Olyan 15-16 kmnel ereztem, hogy itt baj lesz, metalkesz vagyok es meg jo sok van hatra. Betoltam a koffeines zselet, nem sokkal kesobb a frissiton egy adag vizet, remelve, hogy innentol jobb lesz. Sokkal nem lett…

A tempom alaposan visszaesett, es inkabb volt 6 perc mint alatta… nem nagyon orultem neki, hiszen lattam, hogy a ket ora mar nem lesz meg. A utolso ket kmre megprobaltam felszivni magam, hogy marmindjartvegemostmegegynagylevego, de 19 kmnel bele kellett setalni az emelkedobe… nem voltam boldog, de hat ez van, utana mar csak beesni volt erom a celba.

Netto ido 2:02:51, ami negy es fel perccel rosszabb, mint az elozo. Cserebe nem volt segitom, messze nem sik es nem aszfalt volt a palya, ellenben mocskosmeleg volt. Szoval osszessegeben akar elegedett is lehetnek. Mondjuk, hogy az vagyok, mert megint megvolt egy felmaraton.

Nade osszeszedem magam, es ugyan egy parszor utkozben mind a Ricsi-skalat kiakasztottam (mind sajat magam…), valamint elmondtam, hogy soha tobbe nem futok, es hogy meg egyszer tuti nem versenyzek, de ez nagyjabol abban a pillanatban elmult, amint atleptem a celvonalat. Meg ha ez az arcomon nem is latszik… Szoval most egy darabig versenyszunet lesz, legkozelebb talan oktoberben lesz valami. Vagyis nem talan, hanem biztosan lesz oktoberben valami, csak meg nincs eldontve sem a datum, sem a hely.

Mindenesetre keszulok nagyon a mindenre is!

* a netto 2,5 oras hazaut mondjuk nem hianyzott. Foleg, hogy hetfon a kollegam megjegyezte, hogy ugyanez az ut kocsival kb. 25 perc. Eh. 

**titkos vagyam egyszer 5 perc korul futni. Meg megnezni, hogy mit birok uveghangon 1 kmen. Meg igazabol egy 10k verseny is jol jonne, csak ugy tesztelesbol, hogy ot evvel ezelotthoz kepest mennyit fejlodtem. Meg lassan be is foghatnam. 

Tudod, hogy hiaba menekulsz – pszichoposzt

Hosszu lesz, meg fejtegetos, aztan a vegen ugysem lesz ertelme. De en elore szoltam!

Most a napokban ket, egymastol teljesen fuggetlenul talalt meg ugyanaz a tema, igy azt hiszem el kell gondolkozzak rajta, hogy miert. Nem allitom, hogy ez lesz eletem doktori disszertacioja, inkabb egymas utan vetett gondolatok halamaza. De hat ezt meg ugyis megszoktatok mar 🙂

Tehat van egy Barcelonaban elo magyar baratom, illetve egy Angliaban elo gorog kollegam, akik mindketten eleg aktiv sporteletet elnek, elobbi viszont egesz evben terdserulessel kuzd (Jobbulast, jovore varnak a Pireneusok!!!), utobbi meg szerintem csak szeret belebeszelni dolgokba, de az vitathatalan, hogy tapasztalata azert boven van. A tema mindenesetre adott: egyreszrol a sport, mint fuggoseg, illetve hogy miert futok ennyit, mi elol is menekulok. Valamint a serules, mint ok arra, hogy megallj es vegiggondold, hogy mit potolsz a sporttal vagy miert teljesitesz foldi halandok szamara extremnek tuno tavokat, kinek es mit bizonyitasz.

Eloszor is miert futok ennyit? Mert nincs bringam…. Ami persze nem magyarazat, inkabb magyarazkodas, mert az addiktiv termeszetem valamit biztosan talal, amire racsavarodhat. Ez talan kicsit egeszsegesebb, mintha drogoznek (ha mar a huszas eveimet megusztam, most mar nem allnek neki). Mondjuk a sportseruleseket elnezve, ez nem feltetlenul igaz… 🙂 Itt meg ugye felmerul a “szer csere” kerdese, hogy ha meglesz a jargany, akkor meg azzak fogok menni mindenhova (vagy beadom a derekam, es megtanulok uszni, mert meg van hova fokozni). Innentol pedig a tema veleje maga a mozgas, mint drog, illetve a fajdalomcsillapito, mindent kizaro hatasa: addig sem kell gondolkozni a nyomaszto kerdeseken. Nyilvan vitathatatlan, hogy legtobben legalabb reszben ezert csinaljuk  (foleg adott esetben tultolni odaig, hogy mar nem tudsz epeszu mondatokban beszelni/gondolkozni).

En eddig ugy gondoltam, hogy boven az egeszseges hataron innen vagyok: egy felmaraton meg minden normalis embernek teljesitheto tav, maximum vannak, akik nem akarjak megcsinalni. A nemnormalisak A-tavoznak vagy nekiallnak ultrazni, esetleg ironmanek (ugye, Xeon :)) Ehhez kepest mar tobbszor megkaptam (korabban is, nem csak a mostani beszelgetesekkor), hogy fanatikus vagyok (csak mert betartom az edzeseket, ami olyantol furan jott ki, aki szerint nem vagyok versenyzo alkat, mert tul hamar feladom), vagy pedig azt, hogy en is fajdalomcsillapitonak hasznalom a futast, es lassan el kene gondolkozzak, hogy mi elol is menekulok. Valamint alljak meg, es oldjam meg, amit probalok kizarni a tulzasbavitt edzesekkel.

Valahol egyet is ertek, meg nem is. Mindenkinek nyilvan megvan a maga baja, meg annak is nyilvan kismillio oka van, hogy elkoltoztem a vilag masik felere, pedig nem volt rossz eletem otthon sem. Napestig tudnam sorolni az okokat, de az boven tulmutat a blog keretein. Es tisztaban vagyok vele, hogy menekulos tipus vagyok, es nehezen allok bele a konfliktusokba.  Ez mostanaban kifejezetten elottem allo, nagyon fontos megoldando feladatom, mert sok olyan felig lezart vagy futo konfliktusom van, ami elol nem eri meg elmenekulni, mert sokkal rosszabbbul fogok kijonni a vegen belole. Tehat egyreszt igen, jogos.

Amivel nem ertek egyet, hogy miert gondoljak emberek, hogy ha eltokelt vagy, van egy celod, amire evek ota vagysz, majd odaallsz, es beleteszed azt az energiat, ami a teljesiteshez szukseges, akkor miert kerul elo automatikusan az, hogy menekulsz/potszer/oldd meg az eleted/bizonyara serult vagy. Igen, mind benne van ebben, valamint az a kihivas is, ami ele odaallsz, mert meg akarod mutatni magadnak/a baratnodnek/a kiskutyadnak/Pistikenek az ovibol, aki kicsufolt, hogy igen, kepes vagy ra. Idealis esetben nyilvan magadat gyozod le ezzel, es nem masoknak felelsz meg. De sajnos utoljara Voltaire idejeben volt ez minden vilagok legjobbika, es mi emberek gyerekesek es tokeletlenek vagyunk, igy felmerulnek egyeb tenyezok is.

Egyebkent pedig igen, a fajdalomcsillapito hatas, ami elnyom minden mast, az bizony ott van, es sokszor tud kirantani olyan helyzetekbol, amik elsore megoldhatatlannak tunnek. En nem erzem ennyire szelsosegesnek, hogy heti ot edzesem van, inkabb a gyerekkori almaim megvalositasa ez. Kepes vagyok arra a teljesitmenyre, amire korabban teljesen lehetetlennek tekintettem. Ez rengeteg erot es onbizalmat ad a hetkoznapokra is. Itt es most pedig a feladatom az egeszseges hatarokat megtalalni. Amig egyedul vagyok es belefer az idombe, mindenkeppen erre fogom haszani. Ha pedig olyan tarsasagom alakul, akkor ujragondolom, hogy ez a jelenlegi eletmod mennyire fenntarthato es hogyan tudom beleilleszteni az edzeseket a szocialis eletembe.

Vegszokent, nekem speciel semmi szuksegem edzore. Messze nem vagyok azon a szinten, hogy barmit is szamitson, de szeretem a kiszamithatosagot, hogy legalabb azon nem kell gondolkozzak, hogy mit kene csinaljak, hogy annak valami halvany ertelme is legyen, illetve meglegyen a kello szamonkeres: ha fizetek erte, meg fogom csinalni. Nekem ez jott be, masnak meg nem, kulonbozoek vagyunk, es ez igy szep.

Mint latjuk, nem valtottam meg a vilagot, de legalabb elgondolkoztam rajta. Ugyhogy most megyek nevezni a kovetkezo felmaratonra, es felkeszulok ra.

 

*Egyebkent nem is vagyok egyedul, mert ma pl. Xeonekkal voltam strandolni, es nagyon jo volt!! Olyan jol esik neha magyar tarsasaggal talalkozni, akik ertik a hulye humoromat, csak felek, hogy egyszek kiraknak az autopalyan :))  Szoval nem sokat vagyok egyedul, de meg csak (MAR!!) negy honap telt el, es meg alakuloban van az itteni eletem. Imadom minden percet. 

Never be the same again

A csomagom kesz van, a kuszobon all.

Mar kedden visszajottem, azota huzom ezt a bejegyzest. Sot azota a csomagot is kipakoltam. A repter fele a kocsiban hallottam, hogy never be the same again, meg hogy I need a hero. Meg vekengek, mint a venasszonyok, de majd alszom gyorsan sokat, es jo lesz. Ujra itthon vagyok, tavol otthonrol, most talan jo is kicsit a maganzarka. 

Szoval otthon voltam a mult heten, jol kitalaltam, hogy vegre megyek bringazni. Aha, persze. Csutortokon nyilvan szakado esore ebredtunk, penteken meg csak ugy tunt, hogy amint bringara ulok, maris esni fog.  Termeszetesen nem volt tobb szabadidom, amikor mehettem volna… Node mindegy, megsimogattam a kis Traktort, es megigertem neki, hogy fogunk mi meg egyutt nagyokat esni.

Ezt leszamitva jo volt a nepeket latni, Sipivel elmenni trambulinozni (a het legjobb programja volt, ilyet akarok meg :)) aztan kiulni a Margit-szigetre, es ejjel 1kor eszrevenni, hogy lekapcsoltak a varosban a villanyt, Ricsivel a koszalo medveket keresve felmenni a kilatoba csillagesre, es nem utolso sorban osszefutni szep sorban mindenkivel, aki fontos. Budapest meg mindig a vilag legszebb varosa, most nehezebb szivvel hagytam ott, mint elsore.

Aztan ennyi, kicsit sikerult befordulni, de majd a hajamnal fogva kirangatom magam, mondjuk holnap elmegyek kirandulni, meg ha Peti aldasat adja, benevezek egy masik felmaratonra. Az monjduk kicsit kemenyebb lesz, mert nem full sik, raadasul most a support team sem lesz velem, de hat kemeny vagyok mint a fagyott eger, ugyhogy valami majdcsak lesz. Legrosszabb esetben elfaradok.

Igazabol jobban megviselt az otthonlet, mint gondoltam, ugyhogy most megint nem megyek egy darabig. Itt szepen berendezkedek, es surgosen veszek egy biciklit. Meg par macskat, hogy en legyek a bolond macskas lany. Egy kis reszem most otthon maradt, vigyazzatok ra meg magatokra, ne torjetek meg jobban ossze.

Ugyhogy legyetek jok, ha tudtok, a tobbi nem szamit.

It’s kind of fun to do the impossible

1:58:12!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Gyorsan lelottem a poent, nyilvan rettento nehez kitalalni, hogy a felmaraton ideje a fenti szamsor. Most meg rovid beszamolo, mert olyan kimerult vagyok, hogy nehezemre esik nyomkodni a betuket.

Szovalkezdem az elejen. Penteken ugyan aludni nem sikerult (konnyeden osszemerheto az alvassal es futassal toltott orak szama), tehat szombat reggel nagyjabol ugy keltem, mint akit agyonvertek.

Xeonnal 8kor talalkoztunk, fogtunk egy Ubert (mert az itt legalis…), es kigurultunk a tora. Meglepoen gyors rajtszamatvetel utan konstataltuk, hogy kozben meg folyik egy triatlon itt elottunk, ezt nehezen ertelmeztem. Mindenesetre nem kaptam kedvet 10 fokban beugrani a toba es hajnalban nekiallni pancsikolni uszast imitalva (neoprenben sem. Vizes lesz a hajam. Meg a tobbi reszem is. Es nincs kopoltyum se.)

Mindenesetre 10re ket pisi, egy kis gyumolcsle, banan, fotozkodas es fagyhalal utan mar indult is a verseny. A palya nem az a fergetegesen izgalmas, ami minden kanyarban tartogat valami meglepetest, ugyanis a tavat kerulgettuk. Negyszer. Nehez fejszamolassal kijon, hogy nagyjabol 5 km volt egy kor.

Elso korben feltem, hogy sok lesz az a tempo, mert raaltuk a 168as pulzuson az 5:30 koruli kmekre, az meg kicsit huzosnak tunt. Mint kiderult, nem is volt veszes, tudok 5:30 korul futni sokat! Kozben a nap is kisutott, ugyhogy a reggeli fagyasi seruleseimet helyet atvette a napszuras. Hashtagilyenezazangolnyar.

54 percnel voltuk 10 kmnel (Xeon ilyenkor mar lassan a celegyeneshez kozeledik… :)), de nekem sosem volt meg ilyen gyors 10 kmem. Mekkora alom volt 5 evvel ezelott, hogy csak egyszer legyen meg a 10 km egy ora alatt…

Igazabol a harmadik kornel voltam ugy, hogy most mar lassan eleg lesz es szeretnek setalni/leulni/ottmaradni. Xeon hosiesen tartotta bennem a lelket, es igy vegulis tulestem rajta (a nyekergesen, nem Xeonon), az utolso korben pedig meg mindig tudtam a kivant atlagot hozni, minimalis lassulassal. Es 182es pulzussal.

A vegen nem allitom, hogy sprinteltem a celba, de hamar osszerogytam. Ujabb fotozkodas, kaja, nyujtas, meghalas.

Tudom, hogy nem egy vilagbajnok ido, de tudom hol kezdtem, es hogy mit dolgoztam erte, hogy sikeruljon. Nekem hatalmas eredmeny, es retteneto buszke vagyok magamra, hogy elsore sikerult ket oran belulre hozni.

Kaptam szep ermet, napegest, meg egy hatalmas endorfinloketet, hogy megy ez, csak akarni kell. Mondjuk meg ma sem tudok jarni. Na jo, jarni igen, csak a lepcsok: felfele meg oke, de lefele… mint egy fagyott pingvin terdek nelkul.

Szoval innen a blogrol is koszi a supportot Xeonnak meg Ricsinek, nelkuletek unalmas lenne az eletem es nem csinalnek ennyi hulyeseget!* 🙂

 

 

 

*…gyorsan be is kell nevezni a kovetkezo harom versenyre :))

Vihar elotti csend meg egy kis hataratkelo

Na remek, mindenki riogatott, hogy mekkora vihar varhato. Felkeltem hajnalok hajnalan (!!!), hogy elmenjek futni (!!!), nyilvan nem vagyok teljesen epelmeju. Mondjuk azert annyira nem kell sajnalni (gondolom annyira meg nem is jutott eszetekbe), 40 perc recovery run azert meg hajnalban is tulelheto. Cserebe a nagy viharbol lett egy kis szel, meg egy keves felho. Meg egy nyomorult egdorges se!

Pedig azt ugy szeretem: az igazi nyari vihart, amikor szakad az eso, hangosan kopog az ablakon, ugy dorog, hogy beleremeg haz, es villamlik, mintha nappal lenne.

Egyebkent tegnap mar nagyon nehezen viseltem a piheno hetet, ugyhogy elmentem setalni. Keptelen voltam egyhelyben maradni. Megerte, mert kisetaltam a szokasos Temze-parti foldutra, es mivel meg mindig brutal paras az ido, a kod megult a folyo felett.

Mayfly – azaz keresz kozelrol

Ott a tavolban latszik ,ahogy megul a para a vizen. Imadom.

Ucsorogtem vagy fel orat, aztan hazasetaltam, de hat azert nem olyan, mint a rendes edzes. Komolyan, ahelyett, hogy orulnek, hogy egy kicsit pihennek az elgyorort csulkocskek.

Viszont jovo het vegen mar verseny. Epp azon melaztam, hogy honnan indult a futokarrierem. A bringas se volt valami magasroptu, de a futas valahonnan meg melyebben kezdodott. Nagyon sok eve motoszkal bennem a felmaraton gondolata, de mindig arra jutottam, hogy az sokkal hosszabb, mint amennyire elkepzelheto, hogy megcsinaljam. Szoval mindig csak olyan kis tavoli bakancslistas dolog volt, mint a kulfoldre koltozes, amiben benne volt, hogy sosem csinalom meg.

 

 

 

Mindenesetre ma ilyen kis szentimentalis vagyok, meg amugy se tudom hol hagytam abba legutobb. De igazabol nem is szamit, ezen a heten ugysem tortent semmilyen egetrengeto. De ha mar igy benne vagyok, par meglepoen oszinte gondolat a hol- es hogyletemrol:

Altalanos: Mar tobb, mint ket honap eltelt. Igazabol eleg fura, mert nekem nagyjabol ot percnek tunik. Ehhez kepest viszont, ha vegiggondolom, hogy mennyi minden tortent ezalatt a rovid ido alatt… Gyakorlatilag a feje tetejere allt az eletem, es most kezd lassan valami kerekvagas fele alakulni benne. Talan tegnap volt egyszer, es meg elotte valamikor talan aprilisban, hogy unatkoztam. Legalabb egy orat… Szoval iszonyu sok dolog van, amit meg kell csinalni, elintezni, vagy csak amihez kedvem van, es idotoltes. Peldaul imadom, hogy harom percre lakom az irodatol, es azt az idot, amit eddig utazassal toltottem, most edzesre tudom forditani. Nem utolso sorban rajottem, hogy milyen erzes 9-re jarni dolgozni. Felemelo. Igazabol azert az eleg sokat lendit a helyzeten, hogy ugyan fel hatig dolgozom (idealis esetben), de igy majus vegen este fel tizkor meg vilagos van.

Idojaras: ami azt ileti, egyelore nincs kulonosebb okom panaszkodni. Teljesen rendben van, neha esik, sokszor van beborulva, de alapvetoen majdnem mindig ki tudtam menni edzeni, es volt mar ra pelda, hogy lattam az arnyekomat. Mondjuk mar mondtak, hogy ne aggodjak, majd juniustol jon az eso, csak varjam ki.

Terepviszonyok: Nyilvan sokat segit, hogy videken lakom, es a sztereotipia, ami Londont ovezi, az mar itt ervenyet vesziti. 15 perc alatt kint vagyok a varosbol, es talalok turistautat. Oke, hegyek nincsenek. De ha lesz bringam ujra (mert lesz), akkor csak kicsit kell gurulni erte. Nem egy HHH, de egynek megteszi. Nem mellesleg pedig innen eleg sok helyre el tudok jutni vonattal is, ahol akar meg talalhatok hegyeket is. De ez a jovo zeneje. Viszont csodaszep helyek vannak itt a kornyeken, pedig meg nem is volt lehetosegem sokat utazni. Tervezek turazni menni, megnezni a tengerpartot, de meg ha nem is vagyok messze, rengetegszer allhatnek meg fotozni mindent.

Honvagy: haaaaat, ket honap utan meg nincsen. Szerintem lesz hamarosan, meg egy par honap. Nem is igazan a kornyezet fog hianyozni, hanem a baratok. Egyelore az online vilagban megvagyunk, de lassuk be, meg az ujdonsag varazsa tart mindket reszrol. Meg erdekes, hogy eljottem, meg erdekes, hogy masok nem. Nincsenek bejaratott hetkoznapok, sok az inger, van mit meselni. Ha majd megszokott lesz, hogy nem a Dunara jarok le, hanem a Temzere, es nem Pestre ugrok be, hanem Londonba, akkor majd alabbhagy az erdeklodes. Na ott fogok elgondolkozni, hogy hol is vagyok. Jo helyem van itt, es kisebb kellemetlensegektol eltekintve (amik barhol is megvannak), nincs okom panaszra. Nem vagyom haza, de nagyon fura lez hazamenni latogatoba, tudvan, hogy most mar ide jovok haza. Hamar el fogok jutni a gyokertelenseg erzeshez, szerintem az lesz a legrosszabb.

Helyi tarsasag, befogadas: errol meg nem tudok nagyon sokat mondani, kell meg egy kis ido. Alapvetoen mindenki, kivetel nelkul nagyon kedvesen fogadott. Nyilvan szerencses helyzetben vagyok azzal, hogy van munkahelyem es hogy beszelem a nyelvet. Nem allitom, hogy egyszeru, de az mar altalanos, hogy a folyoson megallitanak beszelgetni. Mivel multinacionalis a ceg, a vilag minden pontjarol vagyunk. Az alapveto ismerkedest ez elosegiti. Masodiknak a sport mindig egy jo alaptema. Vagy csak a fergeteges kisugarzasom teszi. Mindenesetre nem erzem remenytelennek, ha nem is barataim, de vannak ismeroseim, es neha meg adodnak programok is. Nem erzem azt a kirekesztest, amirol hallottam, velem szuletett angolok is nagyon kozvetlenek es beszelgetosek, a hihowaryoufinethanks kotelezo lefutasa utan is. Kerdes, hogy ebbol mennyire fognak baratsagok kialakulni, de ez nagyon a jovo zeneje.

Nyelv: kezdek belejonni. Neha. Sok helyen olvastam, es mondtak is, de teny: a kozepfoku nyelvvizssga pont arra jo, hogy legyen. Hiaba hasznaltam a nyelvet viszonylag sokat otthon is, teljesen mas az anyanyelvi kornyezet, es 0-24-ben angolul beszelni. Amikor nincs opcio, vagy megerted, vagy belebuksz az ugyintezesbe. Amikor elsore nem erted a penztarost, hogy milyen receptet akar (Do you need the receipt), amikor az etteremben visszakerdez, hogy milyen lisztbol kered a tortilladat es lefagysz a varatlan kerdestol. Persze ezek aprosagok, mert egy het alatt raall az ember, de rettenetoen tud zavarni, hogy nem tudom magam olyan valasztekosan kifejezni, ahogy szeretnem. Vannak olyan napok, amikor minden gond nelkul ertem meg a nagyonangolokat, es elviccelodom vele (termeszetesen az idojarasrol), es van olyan nap, amikor osszefutok a szinten nagyonangol kollegammal a boltban, es nem vagyok biztos benne, hogy ha a nevemet kerdezne meg, arra tudnek valaszolni. Szerencsere utobbi egyre ritkabb, erezhetoen konnyebben megy. A beszeddel meg mindig vannak kihivasok, de mar mondtak olyat, hogy ugy beszelek, mintha evek ota itt elnek. Hat eleg szomoru lennek, ha evek mulva is csak ennyit tudnek…

Jovo: 10 nap mulva verseny, 13 nap mulva hazamegyek, egy honap mulva lejar a probaidom, ket honap mulva szeretnek koltozni, es ujra iskolaba jarni. Harom honap mulva szeretnek bringat venni, karacsonyra szeretnek Stuttgartba menni. Egy ev mulva? Nem tudom. Remelem minden olyan jo lesz, mint most.

In memoriam Kiskocka – illetve honapfordulos bejegyzes

Most hogy tulvagyok az elso (masodik, es hamadik) sokkon is, le merem irni, hogy kerek harom het felhotlen boldogsag utan elloptak a Kiskockat. Egyreszt sosem tortent meg velem ilyen, ugyhogy nagyjabol haromszor mentem le a garazsba megnezni, hogy nem csak almodtam, tenyleg hult helye, masreszt pedig akkora a sokk, hogy meg mindig nem dolgoztam fel teljesen.

Ugyhogy ha esetleg meglatjatok valamelyik kulfoldi aukcios oldalon, pl. ebay vagy amazon, vagy a 4-6-os villamoson, szoljatok. A baj az, hogy semmi kulonos ismertetojele nincsen, atlagos Cube Peloton Race 2016-bol, meg csak nem is kulonosebben ertekes. Egyebkent meg a levagott lancot megtalaltam a zartlancu kamera alatt. Ket zart kapu mogott.*

Rendorsegi bejelentes megtortent (kibirtam volna az angoltudasom ilyen teren valo csiszolasa nelkul is), nyilvan nem kecsegtetnek semmi joval, foleg mivel az vazszam tolem 2000 km-re van a piros dobozban, a tobbi papirom kozott. Remenytelen lenne taviranyitassal elokeresni.

Tessek, az egyik utolso kep rola. Nem mintha latszana a lenyeg, de attol meg tetszik.

Ugyhogy mos gyalog jarok, es vegtelenul irigykedve nezem a tobbi bringast, hogy ok bezzeg tekerhetnek. Cserebe eljarok futni, irtam is Petinek, hogy nyugodtan terhelhet kokemenyen, legalabba  futas fajjon, ha mar bringazni nem lehet.

Aki meg ilyeneket mond az edzojenek, meg is erdemli** 🙂

Kozben beneveztem a felmaratonra, meg van majdnem harom hetem felkeszulni. Vegulis az mar kiderult, hogy le tudok annyit futni. Az lesz a kerdes, hogy mennyi ido alatt. Itt lesz a kozelben, remelhetoleg meg kitart a mostani napsutes.

Egyebkent az angol idojarasrol annyit, hogy nincsenek nalam a nyariruhaim, ugyhogy  hetvegente leginkabb melegem van, es rettenetoen elvezem. Amugy hetvegen meg 27 fok lesz, szoval illene elhuzni valahova, ahol a lakason kivul vagyok es elvezhetem.

Most egyebkent mar kicsit batrabban beszelek rola, hogy pont ket honapja jottem el otthonrol. Meg sosem toltottem ennyi idot tavol Budapesttol. Es mar csak harom het es megyek haza. Majd lehet kene szentelni egy egesz bejegyzest a hogykerultelideesmitkereselitt korbejarasanak, de egyelore probalok akklimatizalodni es kitalalni, hogy itt mit lehet csinalni, ha az ember lanya bringakozelbe kerul.

 

*Igen, tanultam belole. Ezert tartjuk a bringat a lakason belul, fegyveres orrel, retinascannerrel es haromfeju kutyaval vedve.

** Szeretem a szabalyokat. Es nekem ugy esik jol, hogy van, aki megmondja, hogy mit csinaljak. Ugyse leszek sokaig bringa nelkul, es hamarosan nem csak futni jarhatok. De ezzel meg raerek, majd ha kicsit konkretabban kitalaltam, hogy hogy lesz jo. Jovore meg megtolom a szezont rendesen.

Hirtelen felindulasbol elkovetett konnyu testi sertes

..marmint sértés, mielott meg mindenfele malackodasok jutanak eszetekbe.

Kalandosan sikerult a mult het is. Csutortokon a mar emlitett orszagutis fonokom* mutatott egy egesz jo utvonalat a kozelben. Benne volt nagyjabol az osszes pukli, ami a kornyeken fellelheto, es igy is csak 230m szintet sikerult osszehozni. Ellenben meleg volt, a lemeno nap atsutott a fenyoerdo mellett a tisztason, szoval igazabol elegge rendben volt.

Szombaton ugy volt, hogy megyek reggel Londonba, es onnan indulunk egy szep hosszu csapatride-ra. Fel is keltem 5:15kor (majd megbantam), magamra rangattam minden fellelheto bringas ruhamat (majd megbantam), kigurultam a garazsbol (ezt is megbantam), rajottem hogy fuj a szel, tovabbra is 4 fok van, de legalabb esik az eso, ugyhogy inkabb visszafordultam (na, ezt nem bantam meg). Foleg, hogy az oroszaim megkerdeztek, veluk tartok-e a tengerpartra. Hat, nem kellett ketszer mondani…

Eastbourne fele jartunk, a Seven Sisters nemzeti park kornyeken, es hat valami elkepesztoen csodalatosan meseszep volt. A honap dontese, hogy inkabb oda mentem, mint bringazni… a nap is kisutott, a tengerszag meg a sos levego amugy is letelemem. Ide vissza kell meg menni, valahogy el kell juttassam a Traktort. Kizart, hogy itt ne lehessen bringazni.

Tudom, ferde 🙂

A kek folt vagyok en. Nyilvan be kellett maszkalni a kovekre, hatha belelepek a vizbe.

Ez volt a legszebb resz. Es ami nem latszik, hogy jobbra folytatodik nagyon messzire a mindenfele zoldseg. Ahol akar lehetne tekerni

Vilagvege tabla

 

Vasarnap (ha mar szombaton logtam) nagy nehezen osszekapirgaltam magam, hogy elinduljak futni. Ugy voltam, hogy elfutok egy darabon, es majd ha megunom, visszafordulok, de jo lenne olyan 15-17 kmt futni, megiscsak felmaratonra keszulok, vagymi.

Ismet magamrarangattam a letezo osszes ruhamat, de hat ilyen ez a popszakma, megerdemli, aki a pingvinek fele koltozik. Szoval futottam. Meg futottam. Meg meg futottam is. Aztan egyszercsak Windsornal vettem eszre magam, ami ora szerint 10,5 kmre van. Itt mar ugy voltam, hogy mivel vissza is kell menni, epp ideje lesz megfordulni, mert mar igy is tultoltam. Ellenben nem ereztem ugy, hogy mindjart meghalok, vagy hogy inkabb beleugrom a Temzebe, es majd ha lecsorogtam a faluig, kikaszalodom, teljesen jo eroben voltam. Szep egyenletes, 6:00-6:30 kozotti kmekkel ertem vissza. Mivel 19 kmnel, amikor beertem a faluba, meg nem akartam leulni egy csendes sarokba sirni es/vagy haldokolni, inkabb kerulovel mentem haza, hogy mindenhogy meglegyen a felmaraton. Igy 22,3 km lett a vege, es irto buszke vagyok magamra. Nem gondoltam volna, hogy egy kodos vasarnap delutan, csak ugy hobbibol futok egy felmaratont, ami 5 perccel maradt el a versenyre kituzott idotol.

Mondjuk csaltam, mert parszor megalltam (ugy 5 kmenkent, 1-2 percre felmerni a lehetosegeket), de a netto idom igy is 2:20 volt 21,4 kmnel.

Ugyhogy fanfarok meg trombitak: empirikus uton bizonyitottam, hogy tudok felmaratont futni!!!

Igy most mar nem nagyon van egyeb kifogasom, nevezni kell a versenyre. Kell a hivatalos eredmeny. 🙂

* Raadasul allandoan azzal jon, hogy tobb intervall. Valahol ezt mar hallottam. Hat sose szabadulok? 🙂

Reunion

Orommel jelenthetem, hogy immaron ot napja ujra egyutt vagyunk a Kiskockaval. Csutortok hajnalban a futar hivasara ebredtem, es az igerteknek megfeleloen atvehettem a jarganyt.

Aznap nyilvan egesz nap lazban egtem, hogy kiprobalhassam, vajon tudok-e meg bringazni. Monjduk sok idom nem maradt, mert mire rajtottem, hogy igazabol minden szukseges szerszam elerheto kozelsegben van, majdnem besotetedett.

Ellenben deviszont amdebar hanem!! Elkepesztoen buszke vagyok magamra, mert

  1. egyedul helyreallitottam a kormanyt (csak nem huztam meg elegge, es ha nagyon akarom, meg mozog…)
  2. egyedul feltettem a pedalt (na jo, volt telefonos segitseg szerszamugyileg – nem volt megfelelo kulcsom)
  3. egyedul feltettem a stoplit a cipore (ugy-ahogy, lasd sztori lentebb)
  4. nem felejtettem el feltenni az elore feltoltott lampakat
  5. kepes voltam a korforgalmakbol megfelelo iranyba be- es kihaladni (ezt azert elkiabaltam…)
  6. megtettem 5 kmt a faluban pofaraeses nekul.

Fel is batorodtam ezen, ugyhogy penteken a fonokom el is kuldott, hogy menjek szepen tekerni (hiaba, ha az embernek orszagutis fonoke van :)), nekivagtam Marlownak. Minden jol is ment (imadom ezeket az utakat: remek minoseg, viragzo fak, enyhe tragyaszag…), lazan tudok ki-be csatolni, nem is tevedtem el, egeszen elegedett voltam.
Mignem egy bazinagy ezersavos korforgalomhoz nem ertem, ahol sikerult benezni a kijaratot es egyszercsak az autopalyan talaltam magam. Na gyorsan kicsatol, visszafordul, zoldmezon keresztulsetal (hello, zsiruj feher cipo…). Majd buntetesbol megtalaltam a kornyek (akkor meg azt hittem) egyetlen puklijat. Hat meglepodtem… Az angolok nem cicoznak az emelkedokkel, jol odatettek oket. De sebaj, felvergodtem es mint kiderult, az eronletemet is otthon felejtettem. Valaki utanam kuldhetne 🙂

Szombaton az oroszaim hivtak, hogy menjunk nemzeti parkolni. Ok vonattal, en bringaval… 🙂 Igazabol azon tul, hogy eltevedtem a nagyvarosban (micsoda meglepetes), nagyon szep ido volt, es meg jobban elveztem, mint penteken. Nem is gondoltam, hogy ennyire fog hianyozni a bringazas, pedig olyan sok idot azert nem hagytam ki. Hazafele Marlowig jottek velem, utana ok ismet vonatra szalltak hazaig. Legnagyobb szerencsejukre, mert olyan kis cuki emelkedot talaltam hazafele, hogy ha velem jonnek, ramkuldtek volna a maffiat, mert ki akarom oket csinalni.

Egy dolog hianyzik, megpedig a kesztyum, azt sikerult otthon felejteni. De sebaj, hamarosan keritek egyet, mert a kis urilany tenyerem nem szokta a kapalast, ugyhogy most elegge erzem. Valamint a hatam. Az alkarom. A labacsakaim. Es khm, asszem a nyeregtol is elszoktam.

Vasarnap megjartam Londont. Nyilvan halalra voltam valva, hogy tok egyedul kell a varos egyik vegebol a masikba eljussak. Ennek ellenere (es hala a Google maps-nak) ezt is sikerult megugrani. Egy ido utan viszont valami nagyon fura volt, mintha megsem tudnek becsatolni. Megsem olyan egyertelmu ez a pedal? Meg amugy is, mintha nehezebben oldana ki. Es valahogy mintha mozogna is a labam. De csak a bal. Ahhha, elhagytam a stoplibol egy csavart, a masik ketto meg ki volt lazulva. Megalltam, eloturtam a kis szerszamkeszletet (Koszi Ricsi, ismet eletet mentett), meghuztam a csavarokat, es csodak csodaja, ujra be tudok csatolni…  Meg vartam harom orat Xeonra (ebbol nem lesz rendszer!), kigurultunk a Richmond parkig, ahol mar nem voltam a helyzet magaslatan, ugyhogy az elmenybringa most kimaradt, de tervek szerint jovo heten meg lesz alkalmam tesztelni az allokepesesgem, es hogy vajon belehalok-e, ha triatlonosokkal arcoskodok (segitek, minden jel szerint igen).

A hetvegi 130 km tanulsaga, hogy par ev rutinnal nem akkora para az uj pedal. Mondjuk nem is annyira erzem az atuto kulonbseget, hogy olyan sokkal jobb lenne, mint a sima spd, de hat nem ertek a lovakhoz. Majd idovel kiderul, csak szereznem kell egy csavart a talpamra…

Most meg faj mindenem, ugyhogy elrendeltem egy pihenonapot. Holnap kene futkosni (meg nevezni arra a felmaratonra is), szerdan pedig ujabb kort probalok ki. Kaptam itinert, mar csak kovetni kell es legkozelebb kihagyni az autopalyat. Annyira meg nem vagyok gyors 🙂

 

 

Older posts