Azt hiszem azt a csokit buktam (nem mintha Jandi annyira aktivan irogatna….). De akarhogy nezem, lemaradasban vagyok.

Gyors osszefoglalo az elmult egy honaprol: lusta dog vagyok. Legalabbis blogiras tekinteteben, amugy vegulis sokat sportoltam, amig a szervezetem le nem tiltott…

Tehat ott hagytam abba, hogy augusztus vegen megkezdtem a Eurotripemet, megpedig Katanal Stuttgartban. Itt meg rendesen futottam, kimentem egy haromoras korre, mindenhol IS jartam, a felelmetesen nezo tehengyartol a buzamezon valo eltevedesig. 

Ugyanezen het vegen rengeteg szabadidom akadt, Petinel meg elpattanhatott valami, mert meg ket hosszufutast nyertem, aminek eredmenyekeppen egy kozel 90 km-es hetet zartam. Nos, ez nekem sok…

Kovetkezo heten vegre hazamentem, annyira vartam mar ezt a par napot otthon, nagyon jo volt. Monjduk az,  hogy elfelejtettem, hogy vege a nyarnak (huvos szelek jarnak…), es nem oltoztem fel rendesen, ellenben kevesebbet aludtam, mint amire a minimalis eletfunkciok fenntartasahoz szukseg van, vasarnapra sikerult kemeny torokfajassal nekiindulni a hazautnak (koszi a fuvart Tomi, nagyon halas vagyok erte, hogy nem BKVval kellett kijussak a repterre!). Eletem legrosszabb repuleset produkaltam, minden testreszem fajt, mire hazaertem.

Ra is pihentem a kovetkezo utazasra kemeny 4 ora alvassal, hogy masnap reggel 6kor mar ujra uton legyek az egyhetes ceges csapatepitore. Olyan betegen, mint evek ota nem voltam…  

Egesz heten ki voltam utve, a gorog paracetamol es az olasz antibiotikum mentettek meg az eletem, de hat nem volt egy faklyasmenet ez a het. Pedig akar jo is lehetett volna, es voltak is nagyon jo reszei…

Mindenesetre most mar ujra itthon vagyok egy hete, es lassan meg is gyogyulok. Tegnap kint voltam egy laza recoveryt futni, ugyhogy izomlazam van, egymillio volt a pulzusom, de annyira elveztem, hogy mozgok es kint vagyok, hogy hihetetlen. Illetve megallapitast nyert, hogy ket het betegszabadsag olyan szinten veti vissza a minimalis allokepessegemet, hogy most fogalmam sincs hogy fogom tulelni a kovetkezo felmaratont.

Ma meg persze, mikor mar lenne lelkierom kimenni futni, hogy azert csak megprobaljam menteni a menthetot, nyilvan szakad az eso… monjduk nem tudom mit csodalkozom, vegulis Angliaba koltoztem, ez itt teljesen normalis. Mostantol majusig…Azt hiszem, legkozelebb alaposabban at kell gondolnom, melyik orszagot valasztom lakhelyemul… 🙂

Egyebkent pedig hogy veletlenul se unatkozzak egy masodpercig sem, ket nap mulva koltozom, ugyhogy hadiallapot van a kisszobaban. Elkepzelesem sincs, hogy honnan lett fel ev alatt egy hat negyzetmeteres szobaban ennyi cuccom… Tuti, hogy a pomogacsok minden kacatot idehordtak, mert hogy nem en voltam, az holtbiztos…