1:58:12!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Gyorsan lelottem a poent, nyilvan rettento nehez kitalalni, hogy a felmaraton ideje a fenti szamsor. Most meg rovid beszamolo, mert olyan kimerult vagyok, hogy nehezemre esik nyomkodni a betuket.

Szovalkezdem az elejen. Penteken ugyan aludni nem sikerult (konnyeden osszemerheto az alvassal es futassal toltott orak szama), tehat szombat reggel nagyjabol ugy keltem, mint akit agyonvertek.

Xeonnal 8kor talalkoztunk, fogtunk egy Ubert (mert az itt legalis…), es kigurultunk a tora. Meglepoen gyors rajtszamatvetel utan konstataltuk, hogy kozben meg folyik egy triatlon itt elottunk, ezt nehezen ertelmeztem. Mindenesetre nem kaptam kedvet 10 fokban beugrani a toba es hajnalban nekiallni pancsikolni uszast imitalva (neoprenben sem. Vizes lesz a hajam. Meg a tobbi reszem is. Es nincs kopoltyum se.)

Mindenesetre 10re ket pisi, egy kis gyumolcsle, banan, fotozkodas es fagyhalal utan mar indult is a verseny. A palya nem az a fergetegesen izgalmas, ami minden kanyarban tartogat valami meglepetest, ugyanis a tavat kerulgettuk. Negyszer. Nehez fejszamolassal kijon, hogy nagyjabol 5 km volt egy kor.

Elso korben feltem, hogy sok lesz az a tempo, mert raaltuk a 168as pulzuson az 5:30 koruli kmekre, az meg kicsit huzosnak tunt. Mint kiderult, nem is volt veszes, tudok 5:30 korul futni sokat! Kozben a nap is kisutott, ugyhogy a reggeli fagyasi seruleseimet helyet atvette a napszuras. Hashtagilyenezazangolnyar.

54 percnel voltuk 10 kmnel (Xeon ilyenkor mar lassan a celegyeneshez kozeledik… :)), de nekem sosem volt meg ilyen gyors 10 kmem. Mekkora alom volt 5 evvel ezelott, hogy csak egyszer legyen meg a 10 km egy ora alatt…

Igazabol a harmadik kornel voltam ugy, hogy most mar lassan eleg lesz es szeretnek setalni/leulni/ottmaradni. Xeon hosiesen tartotta bennem a lelket, es igy vegulis tulestem rajta (a nyekergesen, nem Xeonon), az utolso korben pedig meg mindig tudtam a kivant atlagot hozni, minimalis lassulassal. Es 182es pulzussal.

A vegen nem allitom, hogy sprinteltem a celba, de hamar osszerogytam. Ujabb fotozkodas, kaja, nyujtas, meghalas.

Tudom, hogy nem egy vilagbajnok ido, de tudom hol kezdtem, es hogy mit dolgoztam erte, hogy sikeruljon. Nekem hatalmas eredmeny, es retteneto buszke vagyok magamra, hogy elsore sikerult ket oran belulre hozni.

Kaptam szep ermet, napegest, meg egy hatalmas endorfinloketet, hogy megy ez, csak akarni kell. Mondjuk meg ma sem tudok jarni. Na jo, jarni igen, csak a lepcsok: felfele meg oke, de lefele… mint egy fagyott pingvin terdek nelkul.

Szoval innen a blogrol is koszi a supportot Xeonnak meg Ricsinek, nelkuletek unalmas lenne az eletem es nem csinalnek ennyi hulyeseget!* 🙂

 

 

 

*…gyorsan be is kell nevezni a kovetkezo harom versenyre :))