Month: június 2018

Never be the same again

A csomagom kesz van, a kuszobon all.

Mar kedden visszajottem, azota huzom ezt a bejegyzest. Sot azota a csomagot is kipakoltam. A repter fele a kocsiban hallottam, hogy never be the same again, meg hogy I need a hero. Meg vekengek, mint a venasszonyok, de majd alszom gyorsan sokat, es jo lesz. Ujra itthon vagyok, tavol otthonrol, most talan jo is kicsit a maganzarka. 

Szoval otthon voltam a mult heten, jol kitalaltam, hogy vegre megyek bringazni. Aha, persze. Csutortokon nyilvan szakado esore ebredtunk, penteken meg csak ugy tunt, hogy amint bringara ulok, maris esni fog.  Termeszetesen nem volt tobb szabadidom, amikor mehettem volna… Node mindegy, megsimogattam a kis Traktort, es megigertem neki, hogy fogunk mi meg egyutt nagyokat esni.

Ezt leszamitva jo volt a nepeket latni, Sipivel elmenni trambulinozni (a het legjobb programja volt, ilyet akarok meg :)) aztan kiulni a Margit-szigetre, es ejjel 1kor eszrevenni, hogy lekapcsoltak a varosban a villanyt, Ricsivel a koszalo medveket keresve felmenni a kilatoba csillagesre, es nem utolso sorban osszefutni szep sorban mindenkivel, aki fontos. Budapest meg mindig a vilag legszebb varosa, most nehezebb szivvel hagytam ott, mint elsore.

Aztan ennyi, kicsit sikerult befordulni, de majd a hajamnal fogva kirangatom magam, mondjuk holnap elmegyek kirandulni, meg ha Peti aldasat adja, benevezek egy masik felmaratonra. Az monjduk kicsit kemenyebb lesz, mert nem full sik, raadasul most a support team sem lesz velem, de hat kemeny vagyok mint a fagyott eger, ugyhogy valami majdcsak lesz. Legrosszabb esetben elfaradok.

Igazabol jobban megviselt az otthonlet, mint gondoltam, ugyhogy most megint nem megyek egy darabig. Itt szepen berendezkedek, es surgosen veszek egy biciklit. Meg par macskat, hogy en legyek a bolond macskas lany. Egy kis reszem most otthon maradt, vigyazzatok ra meg magatokra, ne torjetek meg jobban ossze.

Ugyhogy legyetek jok, ha tudtok, a tobbi nem szamit.

It’s kind of fun to do the impossible

1:58:12!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Gyorsan lelottem a poent, nyilvan rettento nehez kitalalni, hogy a felmaraton ideje a fenti szamsor. Most meg rovid beszamolo, mert olyan kimerult vagyok, hogy nehezemre esik nyomkodni a betuket.

Szovalkezdem az elejen. Penteken ugyan aludni nem sikerult (konnyeden osszemerheto az alvassal es futassal toltott orak szama), tehat szombat reggel nagyjabol ugy keltem, mint akit agyonvertek.

Xeonnal 8kor talalkoztunk, fogtunk egy Ubert (mert az itt legalis…), es kigurultunk a tora. Meglepoen gyors rajtszamatvetel utan konstataltuk, hogy kozben meg folyik egy triatlon itt elottunk, ezt nehezen ertelmeztem. Mindenesetre nem kaptam kedvet 10 fokban beugrani a toba es hajnalban nekiallni pancsikolni uszast imitalva (neoprenben sem. Vizes lesz a hajam. Meg a tobbi reszem is. Es nincs kopoltyum se.)

Mindenesetre 10re ket pisi, egy kis gyumolcsle, banan, fotozkodas es fagyhalal utan mar indult is a verseny. A palya nem az a fergetegesen izgalmas, ami minden kanyarban tartogat valami meglepetest, ugyanis a tavat kerulgettuk. Negyszer. Nehez fejszamolassal kijon, hogy nagyjabol 5 km volt egy kor.

Elso korben feltem, hogy sok lesz az a tempo, mert raaltuk a 168as pulzuson az 5:30 koruli kmekre, az meg kicsit huzosnak tunt. Mint kiderult, nem is volt veszes, tudok 5:30 korul futni sokat! Kozben a nap is kisutott, ugyhogy a reggeli fagyasi seruleseimet helyet atvette a napszuras. Hashtagilyenezazangolnyar.

54 percnel voltuk 10 kmnel (Xeon ilyenkor mar lassan a celegyeneshez kozeledik… :)), de nekem sosem volt meg ilyen gyors 10 kmem. Mekkora alom volt 5 evvel ezelott, hogy csak egyszer legyen meg a 10 km egy ora alatt…

Igazabol a harmadik kornel voltam ugy, hogy most mar lassan eleg lesz es szeretnek setalni/leulni/ottmaradni. Xeon hosiesen tartotta bennem a lelket, es igy vegulis tulestem rajta (a nyekergesen, nem Xeonon), az utolso korben pedig meg mindig tudtam a kivant atlagot hozni, minimalis lassulassal. Es 182es pulzussal.

A vegen nem allitom, hogy sprinteltem a celba, de hamar osszerogytam. Ujabb fotozkodas, kaja, nyujtas, meghalas.

Tudom, hogy nem egy vilagbajnok ido, de tudom hol kezdtem, es hogy mit dolgoztam erte, hogy sikeruljon. Nekem hatalmas eredmeny, es retteneto buszke vagyok magamra, hogy elsore sikerult ket oran belulre hozni.

Kaptam szep ermet, napegest, meg egy hatalmas endorfinloketet, hogy megy ez, csak akarni kell. Mondjuk meg ma sem tudok jarni. Na jo, jarni igen, csak a lepcsok: felfele meg oke, de lefele… mint egy fagyott pingvin terdek nelkul.

Szoval innen a blogrol is koszi a supportot Xeonnak meg Ricsinek, nelkuletek unalmas lenne az eletem es nem csinalnek ennyi hulyeseget!* 🙂

 

 

 

*…gyorsan be is kell nevezni a kovetkezo harom versenyre :))