Month: május 2018

Vihar elotti csend meg egy kis hataratkelo

Na remek, mindenki riogatott, hogy mekkora vihar varhato. Felkeltem hajnalok hajnalan (!!!), hogy elmenjek futni (!!!), nyilvan nem vagyok teljesen epelmeju. Mondjuk azert annyira nem kell sajnalni (gondolom annyira meg nem is jutott eszetekbe), 40 perc recovery run azert meg hajnalban is tulelheto. Cserebe a nagy viharbol lett egy kis szel, meg egy keves felho. Meg egy nyomorult egdorges se!

Pedig azt ugy szeretem: az igazi nyari vihart, amikor szakad az eso, hangosan kopog az ablakon, ugy dorog, hogy beleremeg haz, es villamlik, mintha nappal lenne.

Egyebkent tegnap mar nagyon nehezen viseltem a piheno hetet, ugyhogy elmentem setalni. Keptelen voltam egyhelyben maradni. Megerte, mert kisetaltam a szokasos Temze-parti foldutra, es mivel meg mindig brutal paras az ido, a kod megult a folyo felett.

Mayfly – azaz keresz kozelrol

Ott a tavolban latszik ,ahogy megul a para a vizen. Imadom.

Ucsorogtem vagy fel orat, aztan hazasetaltam, de hat azert nem olyan, mint a rendes edzes. Komolyan, ahelyett, hogy orulnek, hogy egy kicsit pihennek az elgyorort csulkocskek.

Viszont jovo het vegen mar verseny. Epp azon melaztam, hogy honnan indult a futokarrierem. A bringas se volt valami magasroptu, de a futas valahonnan meg melyebben kezdodott. Nagyon sok eve motoszkal bennem a felmaraton gondolata, de mindig arra jutottam, hogy az sokkal hosszabb, mint amennyire elkepzelheto, hogy megcsinaljam. Szoval mindig csak olyan kis tavoli bakancslistas dolog volt, mint a kulfoldre koltozes, amiben benne volt, hogy sosem csinalom meg.

 

 

 

Mindenesetre ma ilyen kis szentimentalis vagyok, meg amugy se tudom hol hagytam abba legutobb. De igazabol nem is szamit, ezen a heten ugysem tortent semmilyen egetrengeto. De ha mar igy benne vagyok, par meglepoen oszinte gondolat a hol- es hogyletemrol:

Altalanos: Mar tobb, mint ket honap eltelt. Igazabol eleg fura, mert nekem nagyjabol ot percnek tunik. Ehhez kepest viszont, ha vegiggondolom, hogy mennyi minden tortent ezalatt a rovid ido alatt… Gyakorlatilag a feje tetejere allt az eletem, es most kezd lassan valami kerekvagas fele alakulni benne. Talan tegnap volt egyszer, es meg elotte valamikor talan aprilisban, hogy unatkoztam. Legalabb egy orat… Szoval iszonyu sok dolog van, amit meg kell csinalni, elintezni, vagy csak amihez kedvem van, es idotoltes. Peldaul imadom, hogy harom percre lakom az irodatol, es azt az idot, amit eddig utazassal toltottem, most edzesre tudom forditani. Nem utolso sorban rajottem, hogy milyen erzes 9-re jarni dolgozni. Felemelo. Igazabol azert az eleg sokat lendit a helyzeten, hogy ugyan fel hatig dolgozom (idealis esetben), de igy majus vegen este fel tizkor meg vilagos van.

Idojaras: ami azt ileti, egyelore nincs kulonosebb okom panaszkodni. Teljesen rendben van, neha esik, sokszor van beborulva, de alapvetoen majdnem mindig ki tudtam menni edzeni, es volt mar ra pelda, hogy lattam az arnyekomat. Mondjuk mar mondtak, hogy ne aggodjak, majd juniustol jon az eso, csak varjam ki.

Terepviszonyok: Nyilvan sokat segit, hogy videken lakom, es a sztereotipia, ami Londont ovezi, az mar itt ervenyet vesziti. 15 perc alatt kint vagyok a varosbol, es talalok turistautat. Oke, hegyek nincsenek. De ha lesz bringam ujra (mert lesz), akkor csak kicsit kell gurulni erte. Nem egy HHH, de egynek megteszi. Nem mellesleg pedig innen eleg sok helyre el tudok jutni vonattal is, ahol akar meg talalhatok hegyeket is. De ez a jovo zeneje. Viszont csodaszep helyek vannak itt a kornyeken, pedig meg nem is volt lehetosegem sokat utazni. Tervezek turazni menni, megnezni a tengerpartot, de meg ha nem is vagyok messze, rengetegszer allhatnek meg fotozni mindent.

Honvagy: haaaaat, ket honap utan meg nincsen. Szerintem lesz hamarosan, meg egy par honap. Nem is igazan a kornyezet fog hianyozni, hanem a baratok. Egyelore az online vilagban megvagyunk, de lassuk be, meg az ujdonsag varazsa tart mindket reszrol. Meg erdekes, hogy eljottem, meg erdekes, hogy masok nem. Nincsenek bejaratott hetkoznapok, sok az inger, van mit meselni. Ha majd megszokott lesz, hogy nem a Dunara jarok le, hanem a Temzere, es nem Pestre ugrok be, hanem Londonba, akkor majd alabbhagy az erdeklodes. Na ott fogok elgondolkozni, hogy hol is vagyok. Jo helyem van itt, es kisebb kellemetlensegektol eltekintve (amik barhol is megvannak), nincs okom panaszra. Nem vagyom haza, de nagyon fura lez hazamenni latogatoba, tudvan, hogy most mar ide jovok haza. Hamar el fogok jutni a gyokertelenseg erzeshez, szerintem az lesz a legrosszabb.

Helyi tarsasag, befogadas: errol meg nem tudok nagyon sokat mondani, kell meg egy kis ido. Alapvetoen mindenki, kivetel nelkul nagyon kedvesen fogadott. Nyilvan szerencses helyzetben vagyok azzal, hogy van munkahelyem es hogy beszelem a nyelvet. Nem allitom, hogy egyszeru, de az mar altalanos, hogy a folyoson megallitanak beszelgetni. Mivel multinacionalis a ceg, a vilag minden pontjarol vagyunk. Az alapveto ismerkedest ez elosegiti. Masodiknak a sport mindig egy jo alaptema. Vagy csak a fergeteges kisugarzasom teszi. Mindenesetre nem erzem remenytelennek, ha nem is barataim, de vannak ismeroseim, es neha meg adodnak programok is. Nem erzem azt a kirekesztest, amirol hallottam, velem szuletett angolok is nagyon kozvetlenek es beszelgetosek, a hihowaryoufinethanks kotelezo lefutasa utan is. Kerdes, hogy ebbol mennyire fognak baratsagok kialakulni, de ez nagyon a jovo zeneje.

Nyelv: kezdek belejonni. Neha. Sok helyen olvastam, es mondtak is, de teny: a kozepfoku nyelvvizssga pont arra jo, hogy legyen. Hiaba hasznaltam a nyelvet viszonylag sokat otthon is, teljesen mas az anyanyelvi kornyezet, es 0-24-ben angolul beszelni. Amikor nincs opcio, vagy megerted, vagy belebuksz az ugyintezesbe. Amikor elsore nem erted a penztarost, hogy milyen receptet akar (Do you need the receipt), amikor az etteremben visszakerdez, hogy milyen lisztbol kered a tortilladat es lefagysz a varatlan kerdestol. Persze ezek aprosagok, mert egy het alatt raall az ember, de rettenetoen tud zavarni, hogy nem tudom magam olyan valasztekosan kifejezni, ahogy szeretnem. Vannak olyan napok, amikor minden gond nelkul ertem meg a nagyonangolokat, es elviccelodom vele (termeszetesen az idojarasrol), es van olyan nap, amikor osszefutok a szinten nagyonangol kollegammal a boltban, es nem vagyok biztos benne, hogy ha a nevemet kerdezne meg, arra tudnek valaszolni. Szerencsere utobbi egyre ritkabb, erezhetoen konnyebben megy. A beszeddel meg mindig vannak kihivasok, de mar mondtak olyat, hogy ugy beszelek, mintha evek ota itt elnek. Hat eleg szomoru lennek, ha evek mulva is csak ennyit tudnek…

Jovo: 10 nap mulva verseny, 13 nap mulva hazamegyek, egy honap mulva lejar a probaidom, ket honap mulva szeretnek koltozni, es ujra iskolaba jarni. Harom honap mulva szeretnek bringat venni, karacsonyra szeretnek Stuttgartba menni. Egy ev mulva? Nem tudom. Remelem minden olyan jo lesz, mint most.

In memoriam Kiskocka – illetve honapfordulos bejegyzes

Most hogy tulvagyok az elso (masodik, es hamadik) sokkon is, le merem irni, hogy kerek harom het felhotlen boldogsag utan elloptak a Kiskockat. Egyreszt sosem tortent meg velem ilyen, ugyhogy nagyjabol haromszor mentem le a garazsba megnezni, hogy nem csak almodtam, tenyleg hult helye, masreszt pedig akkora a sokk, hogy meg mindig nem dolgoztam fel teljesen.

Ugyhogy ha esetleg meglatjatok valamelyik kulfoldi aukcios oldalon, pl. ebay vagy amazon, vagy a 4-6-os villamoson, szoljatok. A baj az, hogy semmi kulonos ismertetojele nincsen, atlagos Cube Peloton Race 2016-bol, meg csak nem is kulonosebben ertekes. Egyebkent meg a levagott lancot megtalaltam a zartlancu kamera alatt. Ket zart kapu mogott.*

Rendorsegi bejelentes megtortent (kibirtam volna az angoltudasom ilyen teren valo csiszolasa nelkul is), nyilvan nem kecsegtetnek semmi joval, foleg mivel az vazszam tolem 2000 km-re van a piros dobozban, a tobbi papirom kozott. Remenytelen lenne taviranyitassal elokeresni.

Tessek, az egyik utolso kep rola. Nem mintha latszana a lenyeg, de attol meg tetszik.

Ugyhogy mos gyalog jarok, es vegtelenul irigykedve nezem a tobbi bringast, hogy ok bezzeg tekerhetnek. Cserebe eljarok futni, irtam is Petinek, hogy nyugodtan terhelhet kokemenyen, legalabba  futas fajjon, ha mar bringazni nem lehet.

Aki meg ilyeneket mond az edzojenek, meg is erdemli** 🙂

Kozben beneveztem a felmaratonra, meg van majdnem harom hetem felkeszulni. Vegulis az mar kiderult, hogy le tudok annyit futni. Az lesz a kerdes, hogy mennyi ido alatt. Itt lesz a kozelben, remelhetoleg meg kitart a mostani napsutes.

Egyebkent az angol idojarasrol annyit, hogy nincsenek nalam a nyariruhaim, ugyhogy  hetvegente leginkabb melegem van, es rettenetoen elvezem. Amugy hetvegen meg 27 fok lesz, szoval illene elhuzni valahova, ahol a lakason kivul vagyok es elvezhetem.

Most egyebkent mar kicsit batrabban beszelek rola, hogy pont ket honapja jottem el otthonrol. Meg sosem toltottem ennyi idot tavol Budapesttol. Es mar csak harom het es megyek haza. Majd lehet kene szentelni egy egesz bejegyzest a hogykerultelideesmitkereselitt korbejarasanak, de egyelore probalok akklimatizalodni es kitalalni, hogy itt mit lehet csinalni, ha az ember lanya bringakozelbe kerul.

 

*Igen, tanultam belole. Ezert tartjuk a bringat a lakason belul, fegyveres orrel, retinascannerrel es haromfeju kutyaval vedve.

** Szeretem a szabalyokat. Es nekem ugy esik jol, hogy van, aki megmondja, hogy mit csinaljak. Ugyse leszek sokaig bringa nelkul, es hamarosan nem csak futni jarhatok. De ezzel meg raerek, majd ha kicsit konkretabban kitalaltam, hogy hogy lesz jo. Jovore meg megtolom a szezont rendesen.