Orommel jelenthetem, hogy immaron ot napja ujra egyutt vagyunk a Kiskockaval. Csutortok hajnalban a futar hivasara ebredtem, es az igerteknek megfeleloen atvehettem a jarganyt.

Aznap nyilvan egesz nap lazban egtem, hogy kiprobalhassam, vajon tudok-e meg bringazni. Monjduk sok idom nem maradt, mert mire rajtottem, hogy igazabol minden szukseges szerszam elerheto kozelsegben van, majdnem besotetedett.

Ellenben deviszont amdebar hanem!! Elkepesztoen buszke vagyok magamra, mert

  1. egyedul helyreallitottam a kormanyt (csak nem huztam meg elegge, es ha nagyon akarom, meg mozog…)
  2. egyedul feltettem a pedalt (na jo, volt telefonos segitseg szerszamugyileg – nem volt megfelelo kulcsom)
  3. egyedul feltettem a stoplit a cipore (ugy-ahogy, lasd sztori lentebb)
  4. nem felejtettem el feltenni az elore feltoltott lampakat
  5. kepes voltam a korforgalmakbol megfelelo iranyba be- es kihaladni (ezt azert elkiabaltam…)
  6. megtettem 5 kmt a faluban pofaraeses nekul.

Fel is batorodtam ezen, ugyhogy penteken a fonokom el is kuldott, hogy menjek szepen tekerni (hiaba, ha az embernek orszagutis fonoke van :)), nekivagtam Marlownak. Minden jol is ment (imadom ezeket az utakat: remek minoseg, viragzo fak, enyhe tragyaszag…), lazan tudok ki-be csatolni, nem is tevedtem el, egeszen elegedett voltam.
Mignem egy bazinagy ezersavos korforgalomhoz nem ertem, ahol sikerult benezni a kijaratot es egyszercsak az autopalyan talaltam magam. Na gyorsan kicsatol, visszafordul, zoldmezon keresztulsetal (hello, zsiruj feher cipo…). Majd buntetesbol megtalaltam a kornyek (akkor meg azt hittem) egyetlen puklijat. Hat meglepodtem… Az angolok nem cicoznak az emelkedokkel, jol odatettek oket. De sebaj, felvergodtem es mint kiderult, az eronletemet is otthon felejtettem. Valaki utanam kuldhetne 🙂

Szombaton az oroszaim hivtak, hogy menjunk nemzeti parkolni. Ok vonattal, en bringaval… 🙂 Igazabol azon tul, hogy eltevedtem a nagyvarosban (micsoda meglepetes), nagyon szep ido volt, es meg jobban elveztem, mint penteken. Nem is gondoltam, hogy ennyire fog hianyozni a bringazas, pedig olyan sok idot azert nem hagytam ki. Hazafele Marlowig jottek velem, utana ok ismet vonatra szalltak hazaig. Legnagyobb szerencsejukre, mert olyan kis cuki emelkedot talaltam hazafele, hogy ha velem jonnek, ramkuldtek volna a maffiat, mert ki akarom oket csinalni.

Egy dolog hianyzik, megpedig a kesztyum, azt sikerult otthon felejteni. De sebaj, hamarosan keritek egyet, mert a kis urilany tenyerem nem szokta a kapalast, ugyhogy most elegge erzem. Valamint a hatam. Az alkarom. A labacsakaim. Es khm, asszem a nyeregtol is elszoktam.

Vasarnap megjartam Londont. Nyilvan halalra voltam valva, hogy tok egyedul kell a varos egyik vegebol a masikba eljussak. Ennek ellenere (es hala a Google maps-nak) ezt is sikerult megugrani. Egy ido utan viszont valami nagyon fura volt, mintha megsem tudnek becsatolni. Megsem olyan egyertelmu ez a pedal? Meg amugy is, mintha nehezebben oldana ki. Es valahogy mintha mozogna is a labam. De csak a bal. Ahhha, elhagytam a stoplibol egy csavart, a masik ketto meg ki volt lazulva. Megalltam, eloturtam a kis szerszamkeszletet (Koszi Ricsi, ismet eletet mentett), meghuztam a csavarokat, es csodak csodaja, ujra be tudok csatolni…  Meg vartam harom orat Xeonra (ebbol nem lesz rendszer!), kigurultunk a Richmond parkig, ahol mar nem voltam a helyzet magaslatan, ugyhogy az elmenybringa most kimaradt, de tervek szerint jovo heten meg lesz alkalmam tesztelni az allokepesesgem, es hogy vajon belehalok-e, ha triatlonosokkal arcoskodok (segitek, minden jel szerint igen).

A hetvegi 130 km tanulsaga, hogy par ev rutinnal nem akkora para az uj pedal. Mondjuk nem is annyira erzem az atuto kulonbseget, hogy olyan sokkal jobb lenne, mint a sima spd, de hat nem ertek a lovakhoz. Majd idovel kiderul, csak szereznem kell egy csavart a talpamra…

Most meg faj mindenem, ugyhogy elrendeltem egy pihenonapot. Holnap kene futkosni (meg nevezni arra a felmaratonra is), szerdan pedig ujabb kort probalok ki. Kaptam itinert, mar csak kovetni kell es legkozelebb kihagyni az autopalyat. Annyira meg nem vagyok gyors 🙂