Month: április 2018

Hirtelen felindulasbol elkovetett konnyu testi sertes

..marmint sértés, mielott meg mindenfele malackodasok jutanak eszetekbe.

Kalandosan sikerult a mult het is. Csutortokon a mar emlitett orszagutis fonokom* mutatott egy egesz jo utvonalat a kozelben. Benne volt nagyjabol az osszes pukli, ami a kornyeken fellelheto, es igy is csak 230m szintet sikerult osszehozni. Ellenben meleg volt, a lemeno nap atsutott a fenyoerdo mellett a tisztason, szoval igazabol elegge rendben volt.

Szombaton ugy volt, hogy megyek reggel Londonba, es onnan indulunk egy szep hosszu csapatride-ra. Fel is keltem 5:15kor (majd megbantam), magamra rangattam minden fellelheto bringas ruhamat (majd megbantam), kigurultam a garazsbol (ezt is megbantam), rajottem hogy fuj a szel, tovabbra is 4 fok van, de legalabb esik az eso, ugyhogy inkabb visszafordultam (na, ezt nem bantam meg). Foleg, hogy az oroszaim megkerdeztek, veluk tartok-e a tengerpartra. Hat, nem kellett ketszer mondani…

Eastbourne fele jartunk, a Seven Sisters nemzeti park kornyeken, es hat valami elkepesztoen csodalatosan meseszep volt. A honap dontese, hogy inkabb oda mentem, mint bringazni… a nap is kisutott, a tengerszag meg a sos levego amugy is letelemem. Ide vissza kell meg menni, valahogy el kell juttassam a Traktort. Kizart, hogy itt ne lehessen bringazni.

Tudom, ferde 🙂

A kek folt vagyok en. Nyilvan be kellett maszkalni a kovekre, hatha belelepek a vizbe.

Ez volt a legszebb resz. Es ami nem latszik, hogy jobbra folytatodik nagyon messzire a mindenfele zoldseg. Ahol akar lehetne tekerni

Vilagvege tabla

 

Vasarnap (ha mar szombaton logtam) nagy nehezen osszekapirgaltam magam, hogy elinduljak futni. Ugy voltam, hogy elfutok egy darabon, es majd ha megunom, visszafordulok, de jo lenne olyan 15-17 kmt futni, megiscsak felmaratonra keszulok, vagymi.

Ismet magamrarangattam a letezo osszes ruhamat, de hat ilyen ez a popszakma, megerdemli, aki a pingvinek fele koltozik. Szoval futottam. Meg futottam. Meg meg futottam is. Aztan egyszercsak Windsornal vettem eszre magam, ami ora szerint 10,5 kmre van. Itt mar ugy voltam, hogy mivel vissza is kell menni, epp ideje lesz megfordulni, mert mar igy is tultoltam. Ellenben nem ereztem ugy, hogy mindjart meghalok, vagy hogy inkabb beleugrom a Temzebe, es majd ha lecsorogtam a faluig, kikaszalodom, teljesen jo eroben voltam. Szep egyenletes, 6:00-6:30 kozotti kmekkel ertem vissza. Mivel 19 kmnel, amikor beertem a faluba, meg nem akartam leulni egy csendes sarokba sirni es/vagy haldokolni, inkabb kerulovel mentem haza, hogy mindenhogy meglegyen a felmaraton. Igy 22,3 km lett a vege, es irto buszke vagyok magamra. Nem gondoltam volna, hogy egy kodos vasarnap delutan, csak ugy hobbibol futok egy felmaratont, ami 5 perccel maradt el a versenyre kituzott idotol.

Mondjuk csaltam, mert parszor megalltam (ugy 5 kmenkent, 1-2 percre felmerni a lehetosegeket), de a netto idom igy is 2:20 volt 21,4 kmnel.

Ugyhogy fanfarok meg trombitak: empirikus uton bizonyitottam, hogy tudok felmaratont futni!!!

Igy most mar nem nagyon van egyeb kifogasom, nevezni kell a versenyre. Kell a hivatalos eredmeny. 🙂

* Raadasul allandoan azzal jon, hogy tobb intervall. Valahol ezt mar hallottam. Hat sose szabadulok? 🙂

Reunion

Orommel jelenthetem, hogy immaron ot napja ujra egyutt vagyunk a Kiskockaval. Csutortok hajnalban a futar hivasara ebredtem, es az igerteknek megfeleloen atvehettem a jarganyt.

Aznap nyilvan egesz nap lazban egtem, hogy kiprobalhassam, vajon tudok-e meg bringazni. Monjduk sok idom nem maradt, mert mire rajtottem, hogy igazabol minden szukseges szerszam elerheto kozelsegben van, majdnem besotetedett.

Ellenben deviszont amdebar hanem!! Elkepesztoen buszke vagyok magamra, mert

  1. egyedul helyreallitottam a kormanyt (csak nem huztam meg elegge, es ha nagyon akarom, meg mozog…)
  2. egyedul feltettem a pedalt (na jo, volt telefonos segitseg szerszamugyileg – nem volt megfelelo kulcsom)
  3. egyedul feltettem a stoplit a cipore (ugy-ahogy, lasd sztori lentebb)
  4. nem felejtettem el feltenni az elore feltoltott lampakat
  5. kepes voltam a korforgalmakbol megfelelo iranyba be- es kihaladni (ezt azert elkiabaltam…)
  6. megtettem 5 kmt a faluban pofaraeses nekul.

Fel is batorodtam ezen, ugyhogy penteken a fonokom el is kuldott, hogy menjek szepen tekerni (hiaba, ha az embernek orszagutis fonoke van :)), nekivagtam Marlownak. Minden jol is ment (imadom ezeket az utakat: remek minoseg, viragzo fak, enyhe tragyaszag…), lazan tudok ki-be csatolni, nem is tevedtem el, egeszen elegedett voltam.
Mignem egy bazinagy ezersavos korforgalomhoz nem ertem, ahol sikerult benezni a kijaratot es egyszercsak az autopalyan talaltam magam. Na gyorsan kicsatol, visszafordul, zoldmezon keresztulsetal (hello, zsiruj feher cipo…). Majd buntetesbol megtalaltam a kornyek (akkor meg azt hittem) egyetlen puklijat. Hat meglepodtem… Az angolok nem cicoznak az emelkedokkel, jol odatettek oket. De sebaj, felvergodtem es mint kiderult, az eronletemet is otthon felejtettem. Valaki utanam kuldhetne 🙂

Szombaton az oroszaim hivtak, hogy menjunk nemzeti parkolni. Ok vonattal, en bringaval… 🙂 Igazabol azon tul, hogy eltevedtem a nagyvarosban (micsoda meglepetes), nagyon szep ido volt, es meg jobban elveztem, mint penteken. Nem is gondoltam, hogy ennyire fog hianyozni a bringazas, pedig olyan sok idot azert nem hagytam ki. Hazafele Marlowig jottek velem, utana ok ismet vonatra szalltak hazaig. Legnagyobb szerencsejukre, mert olyan kis cuki emelkedot talaltam hazafele, hogy ha velem jonnek, ramkuldtek volna a maffiat, mert ki akarom oket csinalni.

Egy dolog hianyzik, megpedig a kesztyum, azt sikerult otthon felejteni. De sebaj, hamarosan keritek egyet, mert a kis urilany tenyerem nem szokta a kapalast, ugyhogy most elegge erzem. Valamint a hatam. Az alkarom. A labacsakaim. Es khm, asszem a nyeregtol is elszoktam.

Vasarnap megjartam Londont. Nyilvan halalra voltam valva, hogy tok egyedul kell a varos egyik vegebol a masikba eljussak. Ennek ellenere (es hala a Google maps-nak) ezt is sikerult megugrani. Egy ido utan viszont valami nagyon fura volt, mintha megsem tudnek becsatolni. Megsem olyan egyertelmu ez a pedal? Meg amugy is, mintha nehezebben oldana ki. Es valahogy mintha mozogna is a labam. De csak a bal. Ahhha, elhagytam a stoplibol egy csavart, a masik ketto meg ki volt lazulva. Megalltam, eloturtam a kis szerszamkeszletet (Koszi Ricsi, ismet eletet mentett), meghuztam a csavarokat, es csodak csodaja, ujra be tudok csatolni…  Meg vartam harom orat Xeonra (ebbol nem lesz rendszer!), kigurultunk a Richmond parkig, ahol mar nem voltam a helyzet magaslatan, ugyhogy az elmenybringa most kimaradt, de tervek szerint jovo heten meg lesz alkalmam tesztelni az allokepesesgem, es hogy vajon belehalok-e, ha triatlonosokkal arcoskodok (segitek, minden jel szerint igen).

A hetvegi 130 km tanulsaga, hogy par ev rutinnal nem akkora para az uj pedal. Mondjuk nem is annyira erzem az atuto kulonbseget, hogy olyan sokkal jobb lenne, mint a sima spd, de hat nem ertek a lovakhoz. Majd idovel kiderul, csak szereznem kell egy csavart a talpamra…

Most meg faj mindenem, ugyhogy elrendeltem egy pihenonapot. Holnap kene futkosni (meg nevezni arra a felmaratonra is), szerdan pedig ujabb kort probalok ki. Kaptam itinert, mar csak kovetni kell es legkozelebb kihagyni az autopalyat. Annyira meg nem vagyok gyors 🙂

 

 

Miss U less, see U more

Nagyon izgulok, ugyanis uton van ide a Kiskocka! Hivatalos adatok szerint csutortok reggel erkezik, szoval mar csak negyet kell aludni es maris egyutt leszunk. Ennek oromere izgalmamban megrendeltem az uj cipomet meg az uj bukomat is. Es egy uj pedalt. Mar latom magam elott, hogy mekkorakat fogok esni… 🙂

Amig varom a Kiskockat, azert tovabbra is eljarok futni, peldalul mult het vegen is. Az mondjuk eleg izgalmas volt, gyakran terveztem ujra, es vegulis egyaltalan nem ott voltam, ahol gondoltam, de legalabb sokat mentem. Sot, kiderult, hogy itt is lehet felfele menni. Meg az is, hogy ha sokat esik az eso, akkor a sar is eleg mely lesz (ki gondolta volna…). Meg hogy ha ugy mesz, hogy nini, ott egy trail, akkor nem mindig ott kotsz ki, ahol szamitottal ra. Foleg, ha bozotosnak alcazza magat az osveny, es eloszor elo kell csalogatni.

Hetkoznap igazabol annyira faradt vagyok, hogy estenkent ha ki is jutok futni, elegge agyatlanul, abban meg nem sok az izgalom. Azert nagyon erzem a joga meg az erosites hianyat. De mar tudom, hogy hol a joga terem, ahova be kene kukucskaljak, de meg gyujtom a batorsagot. Addig is Moni ir nekem gyakorlatokat, mert nem csak en szeretem ha faj. Masok is azt szeretik, ha nekem faj. Minek az embernek ellenseg, ugye… 🙂

Jaigen, megerkezett a biciklilakatom is meg a kiselefantos jogaszonyegem is, vegre ujra megtaposhatom oket! Biztos annyira hianyoztam nekik, mint ok nekem 😀

Tegnap viszont ellogtam az edzest, mert muszaj neha szocializalodni is. Az oroszaimmal elmentem Marlowba, ami egy kozeli kisvaros. Cuki meg minden, de megolne az unalom, ha ott kene lakni. Ellenben messzirol lattam, hogy a fonokom* nem viccelt, valoban vannak ott puklik, amiket meg lehet maszni intervall celjabol. Es ennek en most meg orulok….

Mindenesetre ma megembereltem magam es a porcikaim akarata ellenere is mar delelott elindultam hosszabbat futni. Meg csutortokon Xeonnal talaltunk egy szigetet, de be volt zarva a kertkapu, ami a hidhoz vezet, igy nyilvan egyertelmu volt, hogy ki kell deritenem, mi van ott. Na, most a kertkapu nyitva volt, csak a sziget nem, mert mindenfele vadallatok feszkelnek rajta. Majd juliusban ujra megnezem…

Tehat elindultam a Temze mellett a masik iranyba, amerre mar jartam, csak nem eleget. Nagyon kis cuki osveny, amin ha nem figyelsz, konnyen a vizben talalod magad. Egeszen Cookhamig** megy, ahol szinten kicsit elbolyongtam, majd visszafordultam bizva benne, hogy megtalalom a hazavezeto utat. Nos, elsore sikerult!

Ezzel egyutt egeszen sikeresnek konyvelem el a mai napot, 14 km, 6 percen beluli atlaggal. Magam is meglepodtem, meg a vegen kiderul, hogy nem teljesen remenytelen az a felmaraton. Lassan nevezni is kene valamikor juniusra. Xeon megigerte, hogy lefutja velem (= pingvineket megszegyenito csucsteljesitmenyu totyogassal elsetalgat mellettem, mig en 180 es a halal kozott vergodok), en meg szavan fogom, ha mar ilyen felelotlen 🙂

A kicsi szivem meg futas kozben kicsit hasadozott, egyreszt mert ma volt a Zselic Maraton, en meg nem voltam ott, masreszt meg mert csomo bringassal talalkoztam. Jo lenne loni valami kis csapatot, mar csak azert is, hogy elo emberekkel is beszelgessek. Verseny meg biztos lesz masik is, de azert na. Vannak dolgok, amik hianyoznak.

 

 

*teljesen veletlenul kiderult, hogy olyan helyen dolgozom, ahol a kozvetlen fonokom orszagutizik/zott. 

** ez most igy nyilvan nem mond semmit, de az a kozeli nagyobb varos. Viszont azt lattam, hogy folytatodik az ut, csak kicsit keresni kell. Ugyhogy ha mar nagyon kemeny vagyok es keves a 14 km, van hova tovabb.

This is the beginning of a beautiful friendship

Bekoszones helyett szeretnem elovetiteni, hogy most az van, hogy elfogytak az ekezetek. Szova elore is elnezest, de mostantol nem sok é meg á lesz a bejegyzesekben.

Mindenesetre megprobalok ujra itt lenni, mert csomo minden tortent, aminek semmi koze a bringazashoz, de az eletemhez meg igen, ugyhogy barmennyire is orultetek (vagy nem), nem szabadultok tolem ilyen konnyen. 🙂

Szoval neki is esnek a kulonkiadasnak, ugyanis most Angliabol jelentkezem. Elesebb eszu olvasok kitalalhattak, hogy ez az oka az ekezetlensegnek is (vajon van ilyen szo?), illetve annak, hogy most nincs bringam. Vagyis van, de mas a korzetszamunk, ugyhogy az nem megcsalas.

Ugy egy honapja ugyan megprobaltam a Kiskockat eladni, de mivel nem jott ossze, remenyeim szerint hamarosan ujra egyutt leszunk. Addig is bringacolibatusban vagyok, es jobb hijjan futni jarok. Meg nem is baj, hogy az elso ket hetben nem volt bringam, mert egyelore abban sem vagyok biztos, hogy melyik savban kell merre menni. Viszont eddig csak egyszer dudaltak le, mert nem arra neztem, ahova kellett volna. Hulyebiztosak, itt leirjak  a foldre, hogy nezz balra, hogy a hulye turista akkor is jobbra nezzen.

Visszaterve a futasra, parszor mar voltam felfedezni a kornyeket. Szerencsere van sar! Mondjuk az lenne a fura, ha nem lenne, ennyi esotol…. Ellenben a ket het alatt, miota itt vagyok, kizarolag a hosszuhetvegen esett az eso, nehogy lehessen valamit csinalni. Cserebe ma mar majdnem lattam az arnyekomat.

Az a jo, hogy  itt falun egyreszt nincsenek tavolsagok, masreszt meg gyakran jut eszembe Sipi kedvenc mondata: nini, ott egy trail! Nehez kitalalni, hogy ahol trail van, eso, es szantofold, ott lesz bokaig ero mocsar is…

Mindenesetre hetvegen mar eltevedtem a Green way to Cookham-on (ez egy egesz jol jelolt turistaut. Van sarga, meg lila, meg a bringautak szamokkal). Vagyis nem tevedtem el, csak nem ott voltam, ahol gondoltam. Marmint kivetelesen tenyleg nem volt veszes, de mivel a terkepen nem letezett ez az ut, kicsit meccses volt visszatalalni. Mindenesetre tok jo, parszaz meterre a lakastol mar indulnak a random utvonalak, szoval ideje lesz pontosabban utananezni, merre is vagyok arccal.

Tulajdonkeppen ez egy keprejtveny. Rajta vagyok en is, megtalaltok? 🙂

A mai futast akartam igazabol elmeselni, mert az ugy volt, hogy nekiindultam, hogy na most en elmegyek Bray-be, ami nyugatra van, Windsor fele feluton. Mintha emlitettem volna, hogy sokat esik, igy az aluljaro, amerre mentem volna, pont viz alatt volt, ugyhogy mas fele kerultem. Magam is meglepodtem, amikor kikotottem a Temzeparton, de ha mar ott voltam, akkor nekiindultam a River road-on, amirol mereszen azt felteteleztem, hogy a folyo mellett futhat. Nem is tevedtem nagyot. Sot, amikor veget ert az aszfalt, mutatta a tovabb a kis kocsog sarga nyil, hogy nini, ott egy trail. En meg mentem, ugyhogy ismet sikerult elmeruljek a sarban. Na jo, igazabol annyira kis cuki utvonal volt, hogy nem birtam ki, es mentem rajta tovabb,es mint kiderul, pont Bray-nel fordultam vissza, csak a masik oldalon. Meg nem en voltam az egyetlen hulye, jottek szembe masok is.

Vasuti hid, meg lakohajo. Ja, meg Temze is.

Mikor visszaertem az aszfaltra, a mar ismeros iranyba mentem tovabb a parton tudvan, hogy hazavezet az ut. Vagyis nem haza, de lehet arra is kerulni. Veletlen talaltam egy hidat, ami meg egy pici szigetre vezetett. Olyan mint a Margit-sziget, csak sokkal kisebb, meg van egy gat a vegen. Monjduk az eleg jol nez ki.

Ugyhogy miutan korbefutottam a szigetet (ez azert nem akkora teljesitmeny) azt vettem eszre, hogy a tuloldalon bizony dombok vannak, es oda el kell menni. De ma inkabb hazafele vettem az iranyt.

Ez vagy valami vagy megy valahova. Mindnesetre a szigeten talaltam 🙂

Csak 9 km volt a kaland, de mar latom a kovetkezo utvonalat.

Egyelore nagyon tetszik a videki Anglia hangulat, foleg, hogy nem vagyok messze a civilizaciotol. Tervek vannak, iden megvaltozott korulmenyekkel, de mar erzem, hogy kell a rendszeres edzes es ki kell hasznalni, amig idobe is belefer. Kesobb jelentkezem 🙂