Immáron harmadszorra is nekifogok ennek a bejegyzésnek, úgyhogy már látom, ez az év sem lesz könnyebb 🙂

Ugyan nehezen, de összejött, hogy december 31-én még egy utolsót bringázzunk, bár az időjárás nem volt különösebben kegyes hozzánk. Így egy reggeli össznépi forraltborozás és esőtánc eljárása után tudtunk elindulni, majd a vizes aszfalton bemutattam az év performanszát: síkon elesni montival. Mentségemre szóljon, hogy undorító idő volt, és kicsúszott az első kerék. Szóval tulajdonképpen egyszercsak azt vettem észre, hogy a földön fekszem.

Ezzel sikerült is lezárni az évet, végülis túléltem komolyabb sérülés nélkül. Cserébe nem is éreztem a hatalmas fejlődést. Minden versenyen gyorsultam az előző évhez képest, szóval azért nem állíthatom, hogy semmi nem történt, de azért van még hova.

Összesen majdnem 4000 km jött össze (egy kicsit kevesebb, mint a 2016-os), viszont hoztam két dobogós helyezést, elkezdtem (újra) futni, és most már egy hangyabokányival gyorsabb vagyok egy reumás lajhárnál.

Valamint ideje az újévi fogadalmakat megtenni:

  1. Világbéke (jó, ez már tavaly se jött be)
  2. Lefutok egy félmaratont (ha már bringás blog, mi más is lehetne a cél…)
  3. Több jóga, kevesebb stressz
  4. Több külföldi verseny. Salz marad, idén megpróbálkozom felkészülni az E távra, aztán majd a nevezés előtt meglátjuk. Mellette jó lenne egy-két szlovák versenyt megnézni.)
  5. Túrák a hegyekben. Gyalog is, meg bringával is, ahogy adja. Néha egyedül.*
  6. Rendszer, fegyelem, kitartás (nemröhög)
  7. Nem nyekergek annyit, inkább próbálok a pozitív dolgokra fókuszálni

Idén úgy döntöttem, hogy edző és előre megírt edzésterv nélkül vágok neki. Meglátjuk, hogy így még mindig kezdőként mire jutok, és hogy alakul ez az év. Tervek mindenesetre vannak, meglátjuk merre visz az élet.

Mindenesetre az év első napján már sikerült a bringázást ellógni (=átaludtam a világos órákat), de legalább egy szigetkörnyi futással sikerült nyitni.

Szóval szeretettel köszöntöm 2018-at!

 

*Erről csak azt szeretném elmesélni, hogy eltévedtem a Hármashatár-hegyen. A Panoráma körön. Igen, ott, ahol mások futni szoktak egy lazát, én beleveszek a bozótba. Hiába, tájfutónak születtem. (NEM)