Múlt héten ugyan sikerült felavassam az új „téligumit” Disznófő felé, de annyira jeges volt minden (én meg ugye parás), hogy inkább aszfalton gurultam le (valamint fagytam szanaszéjjel), minthogy hógolyó formátumban tegyem ugyanezt a hegyoldalban. Azóta a bringák a falon lógnak…. Odáig sikerült eljutni, hogy az országútit elvittem anyukámhoz, ahol van hely görgőzni, és a szomszédnéni sem kap infarktust, ha nekiállok szobabiciklizni. De valahogy idén erre a görgő dologra még nem vitt rá a lélek…

És akkor ennyit a bringákról, mert gyakorlatilag többet járok gyalog, mint két keréken. Ez meg azért mégiscsak kezd kínossá válni, hát milyen dolog lányabringán néven blogolni, ha a ritkuló bejegyzéseimben is csak minden másról írok? Mindenesetre most renitenskedem, és az idei szezont igyekszem egy kicsit változatosabbá tenni. Úgyis azt mondják az okosok, hogy érdemes váltogatni a sportokat.

Ennek megfelelően, a továbbiakban az alternatív mozgásformákról: a legújabb, elképesztően menő kiselefántos jógaszőnyegem (amit a Mikulásbácsi hozott nekem) felavatásra került. Ez a jóga dolog eléggé bejött, még ha közben minden testrészem fáj is. Ettől függetlenül érezhetően jót tesz, úgyhogy a téli szezonban biztosan rá fogok állni a heti két alkalomra.

A futás pedig… nos, a Mikulás elhozta a karácsonyi ajándékomat is (<3), ami egy futócipő kupon volt, így az új szerzemény egy Asics Phoenix 8 lett. Ilyen szép rózsaszín, mert hogy is választhattam volna valami unalmas kék, vagy szürke cipőt 🙂

A héten már nyomtunk egy hosszú futást Sipivel (15 km körül, életem talán leghosszabbja), ami alapján úgy tűnik, hogy a térdem is kezd megbarátkozni azzal, hogy mostanában szaladgálni járok, és van remény arra, hogy tavasszal sikerüljön a félmaraton. Szombaton pedig parkettázás közben (kész a galéria, van rendes ágyam!!!) megegyeztünk, hogy vasárnap kiszabadítjuk a lovakat, és elmegyünk bringázni egyet. Ennek az lett a vége, hogy míg én Edit barátnőméknél hajnalig társasoztam, Sipi reggelig dolgozott játszott a szerverteremben, így délben sikerült beszélni, hogy akkor inkább passzoljuk a bringázást, de helyette egy Normafa-futást beiktathatunk kicsit később.

Ez így is lett, és ugyan az összes hó elolvadt, az avar kellemesen fagyos volt, így nem kellett bokáig a sárban gázolni. Nem futottunk végül sokat, de legalább némi szint volt benne (ezt még gyakorolni kell…), de maga az erdei futkosás tetszik, többet kéne menni. Most csak 9 km lett, a végén egy jutalom rétessel.

Lassan be fog állni a rendszer, és ugyan idén kipróbálom edző nélkül a felkészülést, de azért mindenképp igyekszem odatenni magam. Heti két jóga, két futás és két bringa a cél tavaszig, amiket igyekszem (lehetőségektől és időjárási viszonyoktól függően) odakint teljesíteni. Csak végső esetre marad a görgő és/vagy spinning. Bár Dávid óráit még mindig nagyon szeretem, azért csak jobb odakint tekerni 🙂

Szóval szez-ON, indul a visszaszámlálás: még 92 nap van tavaszig* 😀

 

 

*Ez egyébként csalás, mert csak 73, március 1-én már hivatalosan tavasz van, a visszaszámlálók meg egészen március 21-ig váratnak.