Szeptember a legtöbb ember életében az évnyitóról szól, nekünk ez ugye az évadzárás. Utolsó versenyek idénre (nem, a cyclocross nem hoz lázba), hullanak a falevelek, és jön az ultimate kérdés, hogy vajon az avar alatt ott van-e a 30 centis kő (volt már rá példa). Nem utolsó sorban lassan kezdek megfagyni, ideje lesz visszakötni a fűtést…

Tehát arról volt szó, hogy megyünk a Kassa maratonra, mert tavaly király volt, gondoltuk idén is az lesz. A Mátra után viszont megegyeztünk, hogy egyikünk sem vágyik rá, és inkább lemondtuk az egészet. Helyette Richárd talált egy kis versenyt, a Velence MTB Maratont. A rövidtáv csak 23 km, 430 m szinttel, egy gyors sprint, kevesen lesznek, lányok meg pláne, legalább egy kis sikerélmény jól jön az év végére.

Szombat este felszerszámoztam a lovat, akarom mondani Traktort, összekészítettem az összes versenyzős cuccot. Kaptam kölcsön egy Garmin 25-öst (csak tartót nem). Így végül mérés csak a zsebemben lett volna, de hát annyi baj legyen, lehet jobb is, ha nem látom mennyi a pulzusom (mindeközben az én órám elment Ironmanezni, és úgy tűnik, szerencsét hozott :)).

Mindenesetre a nagy készülődésből az lett, hogy estére megérkezett az eső. És esett. És esett. És még esett is. Én meg szomorúan konstatáltam, hogy ha el is áll, akkor sem lesz nagy élmény ez a verseny.

Vasárnap reggel a negyed nyolcas ébresztőkor körbeírtunk az érintettekkel: még mindig esik, és nem is tűnik úgy, hogy eláll, szóval akkor mindenki aludhat tovább. Úgyhogy felkeltem inni egy kávét, és úgy felpörögtem tőle, hogy legközelebb 11:30-kor sikerült felébredni…

Mivel annyira belejöttem az alvásba, ebéd után ismét elaludtam egy film alatt (ez a szuperképességem), úgyhogy pillanatok alatt este lett. Na jó, mentségemre legyen szólva, sütöttem délután palacsintát. Hogy valami haszonom is legyen 🙂

Nagyon rámfért már az egész napos semmittevés, és pihenés. Valószínűleg többet használt, mint sárban és esőben gyilkolni a technikát. Ettől függetlenül kicsit bánom, hogy elmaradt az évadzárás, ráadásul a táborba sem tudok menni. Nade, nem panaszkodom, mert végülis sikeresnek mondhatom ezt a szezont. Volt két dobogós helyezésem (az egyik eléggé véletlenül…), javítottam minden időmön, én nem utolsó sorban nem estem akkorákat, mint tavaly.

Hamarosan meglesz a TopMaraton összetett, majd akkor írok részletesebben valami évértékelő beszédet, mert abban jó vagyok.