Jó régen nem írtam, pedig sokszor eszembe jutott, hogy csak kéne adjak egy kis életjelet, hogy csekély, ámde lelkes olvasótáborom ne pártoljon el tőlem végleg 🙂

Szóval ez itt most az életjel. Salz óta a bringázás kicsit mintha háttérbe szorult volna, kevesebbet megyek. Cserébe kicsit vérfrissítek, és elővettem néhány régi-új sportot.

Szóval az van, hogy most, hogy nem vagyok harmatgyenge, újra elindultam futkosni egy kicsit. Meglepődve tapasztaltam, hogy az első úton a Panorámán nem haltam meg, és 6 és fél perc körüli időket futottam. Mondjuk pulzusmérőt nem mertem magammal vinni, de legalább így nem volt, ami visszahúzzon. Ellenben rákaptam a dologra, azóta voltam még kétszer (ez már szinte rendszer…), de csak a Margit-szigeten. Igazából élvezem, régen is szerettem, csak hát nem én leszek az új Usian Bolt (már csak azért sem, mert nem vagyok fekete férfi). Mindenesetre most egy párszor el fogok járkálni, mert az jó. És a régi 7 perceimhez képest a 6 perc/km körüli időt már nem szégyellem annyira.

A másik meg, hogy Enikő rávett (na jó, nem kellett kétszer mondani), hogy menjünk el jógázni. Találtunk is egy termet a Kálvin térhez közel, ahova haláltmegvető bátorsággal bejelentkeztünk, és tegnap túl is estünk az első órán.

Meglepő módon gyorsan eltelt másfél óra, és ugyan most vannak fájdalmaim (a Zizomláz a barátom), de élveztem. Leszámítva, hogy annyira fáradt voltam, hogy az utolsó öt perces meditáció alatt sikerült elaludni. Vagyis annyira mély transzba kerültem, hogy teljesen kizártam a külvilágot.

Úgyhogy mostantól lesz trx, futás, jóga és bringázás. Ahogy kijön. Ma speciel csapatedzés, csak mivel a csapat többi része meglépett/lóg, ezért megyek egyedül. Vagy Annával. Az meg már majdnem csapat. 🙂