Röviden: nem volt jó. Hosszabban: nagyon nem volt jó.

Ott kezdődött, hogy a héten (ismét…) költöztem, és kiderült, hogy kicsit több felújításra szorul a lakás, mint elsőre számítottam rá, szóval a szombat a festékbolt-rezgőcsiszoló-mosógép beépítés-konyhabútor-teddyhenger szerelmi háromszögében zajlott. Szombat este gyakorlatilag tetőtől talpig festékesen szedtem össze a bringához tartozó eszközöket a másnapi versenyre.

Közben a csütörtöki fergeteges csapatedzésen (na erről is jól nem írtam beszámolót, pedig tényleg atomkirály volt) sikerült megfázni, úgyhogy nem elég, hogy enyhén beteg voltam, de szerencsére elaludni se tudtam. Így azért igen fájdalmasra sikerült a 6:40-es kelés, nem annyira tudtam, hol vagyok.

A szokásos 15 perc késéssel sikerült elindulni a szoksásos kis hármasunkkal, útközben meg arról beszéltünk, hogy ha lezárják a nevezést előttünk, akkor sem fakadunk sírva. Mondjuk utólag lehet jobb is lett volna 🙂

Mindenesetre megvártak a nevezéssel, szóval mindannyian felnyergeltük a lovakat, majd beálltunk a rajtba. Ügyes megmozdulás volt, mert így 35 percet álltunk a sorsunkra várva, ugyanis kicsit későn jutott el az info, hogy mi rövidesek a vártnál 20 perccel később indulunk. Közben bemondták, hogy a pálya madjnem száraz, és minden pocsolya kerülhető. Spoiler: nem volt az.

A lassú rajt igazából a hobbirakéták ellövöldözése volt, ahogy mindig, el is mentek mellettem jónéhányan, többek közt 3-4 lány. Na mondom remek, akkor én itt most meg fogok halni, vagy ledobom a bringát, aztán leülök a bokor tövébe és megvárom, míg értem jönnek.

Aztán győzött a jobbik énem, és nekiálltam nyomni, így láttam a lányok hátát, néha ide-oda előzgetve egymást. Igazából a pálya első fele gyakorlatilag eseménytelen, még nekem is sok volt az aszfalt, azt hittem, ez kicsit nehezebb, technikásabb pálya.

Egy helyen volt izgalom, egy meredek emelkedő jött, amin viszonylag sokáig jutottam, aztán inkább a super(wo)man pozicíóba álltam, hátha úgy jobb. Nem volt, de közben betoltam egy zselét, véletlenül megállítottam az órámat*, mert bénáztam, és szidtam, aki kitalálta, hogy mégis induljak itt.

Egyszercsak Ricsi halálra rémített, hogy mögülem csapott ki: elnézett egy kanyart, szóval sűrű anyázások közepette törtetett újra előre…

Egyébként meg sikerült megkezdeni a szezont: az egyetlen kis egynyomos izgalmon, egy nedves gyökéren tudtam elnyalni (mint elmítettem, ugye nem lesz sár…), szerencsére elég lassan, hogy ne legyen folytonossági hiány rajtam, de utána inkább letoltam a köveken. Szárazon sima ügy lett volna, de így, hogy állt rajta a sár, úgy gondoltam, hogy nem ér annyit az egész, hogy még egyszer elessek.

Utána meg már csak a nettó szívás maradt hátra, az utolsó pár km még felfelé, jó tapadós sárban, nagyon akartam. Ezen az utolsó kb. 5 km-en úgy 5 percet vert rám az előttem lévő lány, mert nekem ez nagyon nem fekszik és többet sétáltam, mint ami indokolt lett volna. (Gyűlölöm a dagonyázást, nem tudok benne közlekedni, meg nagy igényem sincsen bokáig elmerülni az iszapban minden pedálfordulatnál.)

Így összességében nem tetszett a pálya, főleg a sár, meg igazából unalmas is volt, meg hát lássuk be, a körülmények sem voltak ideálisak.

Mindenesetre végeredményben harmadik lettem (Összetett negyedik), szóval azért ez így elég jó, de tudom, hogy ebben több is lehetett volna, ha kicsit összeszedettebb vagyok.

Jövőre ide nem tervezünk jönni, aztán majd meglátjuk. Egyikünknek sem tetszett a pálya, bár a jelöléskivételesen tényleg nagyon rendben volt, és a szándék is megvolt a szervezők részéről. Azért a verseny honlapján van mit finomítani, illetve a frissítőpontokat sem ide tettem volna (a legelején meg a legvégén voltak…). Mindenesetre egy jó erős edzésnek betudható mindannyiunk részéről.

 

*Megvan az új Brython, amint lesz róla egy kis tapasztalat, megosztom a közzel. Egyelőre nagyon tetszik, csak meg kell tanulni használni.