Képzeljétek, hétvégén találkoztam egy monits lánnyal. Vagyis inkább Ricsi egymásra szabadított bennünket, hogy akkor mi lenne, ha együtt mennénk és felfedeznénk a hegyeket.

Mivel múlt héten a hóeséstől a szélviharon át a szakadó esőig minden volt, szombaton úgy döntöttünk, hogy inkább aszfalton próbálkozunk egyelőre. Felmentünk az Árpád-hídtól a Normafáig, én országútival, ő montival, szóval én már az elején nem tudtam hova váltani, míg ő még lazán pörgetett. Amúgy is erősebb nálam felfelé, de kivételesen én megyek jobban lefelé. A Budakeszi úton gurultunk le, így egész szép nagy kört sikerült megtenni. Mivel egészen jól elbeszélgettünk, és egyikünk sem halt meg útközben, megegyeztünk, hogy lesz még ilyen közös tekerés.

Vasárnap megtekintettük a squash OB-t Szegeden (mondtam már, hogy imádom Szegedet? Kár, hogy ott nem annyira van hegy…), ami után csak este fért bele az edzés. Egy merő szenvedés volt… Két órát kellett volna menjek, gondoltam majd jól nekiindulok Pilisszentléleknek. Aha, persze. Nekiindultam, és ahol nem tépte le az arcomat a szél, még egész jól is voltam, de aztán kiértem a mezőre. Felfelé, szembeszél, az autósok három centire bírtak elmenni mellettem (ezt azért próbáljuk már meg értelmezni, tényleg nem lehet normálisan kikerülni, ha amúgy az út töküres?), szóval elegem lett, és Csobánkánál inkább hazafordultam.

Ezzel a csodálatos edzéssel lemaradtam arról, hogy Sipi és Ricsi városi állatkodnak, vagyis Sipi régi Poalrx bringájával mindenféle vagány trükköket tanulnak be. A végén odaértem a bemutatóra, és hát nagyon büszke vagyok rájuk. (#polarxdadz rlz!)

Tehát hétfőn Sipi engem is kivitt egy órára, hogy tanuljak. Az mindenképp kiderült, hogy relatív tehetségtelen vagyok, de ugye tudjuk, hogy a szorgalmas hülye a legveszélyesebb, úgyhogy nem hagytam annyiban. Most úgy nagyjából sikerült már mérhető ideig trackstandelni igazi bringával is, nem csak a focissal, illetve végre felfogtam, hogy miről beszéltek, hogy hogyan kell a bringa elején kiemelni. A bunnyhop lesz a cél, de azért az még arrébb lesz, mire meg tudom csinálni.

Ma pedig kisütött a nap, ki kell használni egy alapos téglagyári mászással 🙂