Nos, most már ötödszörre fogok hozzá ehhez a bejegyzéshez, kicsit nehezen megy. Van az a hullámzó lelkiállapot, hogy igazából egy csomó mindent leírnék, de aztán igazából meg mégsem.

Szóval csak elmesélem, hogy hogy csinálják a profik:

Kedd este, szokásos szétszórtságommal felpattannék a bringára. Ház előtt jobb lábbal becsatol, körülnéz, hogy jön-e autó, konstatálja, hogy jön, úgyhogy azzal a lendülettel, elegánsan jobbra dől, azon biciklistől, becsatolt lábbal.

Azért ilyet elég rég nem csináltam már, amatőr hiba, most meg ott a folytonossági hiány a térdemen.

Mindenesetre kicsit idegbeteg voltam, szóval legalább az edzés jól ment, ha már szerencsétlenkedtem az elején. Cserébe ma levelibékát játszom, hogy vajon leszakad-e az ég, mire sikerül nekiinduljak a mai penzumnak. Mondjuk felettébb hasznos lenne, ha sikerülne, mert dr. Sipi megműtötte a bringámat, és most, hogy már kilábadozta magát, muszáj lenne egy kört menjek, ugyanis új a fék. Azt pedig nem szerencsés versenyen kipróbálni, hogy hol foghat vajon…

Meg sort, meg láncot cseréltünk, úgyhogy legalább az idei szezonra alaposan felkészült a Traktor. Illetve a legfontosabb, hogy sikerült (ismét) tublessesíteni (ez egy szép magyar szó), szóval remélem legalább defektet nem kapok. Elvileg.