Valahol ott hagytam abba, hogy akkor most már szombat jön, ugye?

Tehát szombaton reggel kicsit helyre kellett rántani megbillent lelkivilágomat, így az előírt edzésen felül jó gondolatnak tűnt kigurulni Szentendrére. Ez kivételesen az az elsőre jó ötletnek tűnt rész, ami másodszorra is az. Annyi országútissal találkoztam, mintha mindenki kiszabadult volna az utakra 🙂 Aztán leültem a Duna-parton, bemutattam az isteneknek egy jobb sorsra érdemes áldozati banánt, és élveztem a napsütést. Elhittem, hogy tavasz van, és az az aprócska tény, hogy közben a szél éppen letépni készülte a fejem, egészen elhanyagolható.

Mikor már majdnem odafagytam a padra, muszáj volt hazainduljak, de tényleg volt élvezeti értéke a dolognak.

Vasárnapra egy régi bringás ismerős jelentkezett be, hogy menjünk együtt valahova. Éppencsak azt nem említette meg, hogy ő idén még nem ült bringán, szóval lehet, hogy nem volt nagy ötlet kapásból nekivágni a Szépvölgyinek meg az Árpád-kilátónak.

A Fenyőgyöngye előtt már terepre váltottam felfelé, hogy legalább egy kis élvezet legyen benne (igen Richárd, mert szeretem, ha fáj :)), onnan meg gyakorlatilag egyenes út visz a kilátóhoz. Mondjuk így, hogy először voltam a srácok nélkül, volt benne sansz, hogy pont nem fogom megtalálni, de végülis sikerült. Annyira jól, hogy mentem még egy kört, így sikerült egy PR-t is összehozni. Márciusban. Jó lesz ez a szezon 🙂

Igazából a terepen töltött idő minden percét élveztem, de mint tudjuk nem vagyok teljesen épelméjű e tekintetben, úgyhogy ez kicsit elfogult rész. Jó dolog az országúti, élvezem azt is, főleg, amikor épp nem akarok leesni róla, mert akkora az áttétel, de azért ha választani kell, mégiscsak az erdő az igazi. Akkor is, amikor pofára esek, és “nem is vérzik, menj vissza, és gyere le még egyszer!”, meg akkor is, amikor szenvedek felfelé, és szívem szerint bevágnám a bringát a bokorba. Ilyen a szerelem. A szerelem meg fáj. Én meg Nixi Coelho, megint bölcselkedem.

Most pedig megyek, és felfordítom az egész kis világomat, és fogalmam sincs, hogy fogok edzeni a következő két hétben. De hát mint már említettem, kemény vagyok, mint Tarzan talpa, április 9-én meg Zselic maraton.

Wish me luck.