Egész héten verőfényes napsütés, én szétizgulom magam, meg ügyintézek megállás nélkül, sütit sütök az ezdőtáborozóknak (nem mintha megérdemelnék, mert itthagytak és elmentek a tengerpartra süttetni a hasukat), éjjel érkezem (esküszöm tervezek leszokni ezekről a vérciki linkekről :)), és semmi időm nem volt kimenni tekerni, erre ma, hogy tengernyi szabadidőm lenne, most meg esik az eső… Morg.

Egyébként mivel tegnap is elment az idő, jobb híjján eltöltöttem majdnem másfél órát a görgőn – pontosabban fogalmazva 1 óra 24 percet, mert fontos a precizitás -, ami a lehetőségekhez képest nem is volt olyan szörnyű (de). Most már azért így március idusán lassan jó lenne, ha kijuthatnék hétköznap is edzeni, de hát mindent nem lehet, legalább a hétvégék összejöttek eddig. Kíváncsi leszek a holnapra, hogy mennyire van rá reális esély. Mondjuk a Nagyhideg-hegyet pont buktam az esővel, de annyi baj legyen, majd megyek máshova.

Egyébként, ha meg már itt tartunk, nincs egy hónap az első versenyig, szóval lassan ideje lesz összekapni magát a kis tanári karnak, és csinálni velem valamit, mielőtt még megint elkezdem nyomni, amit tavaly. És mint tudjuk, az senkinek nem hiányzik, hogy imaszakkört nyissunk a hegyen… 🙂

Szóval tessék szépen mindenkinek hazatolni a kis arcát, és menjünk a HHHra!