Jé, egy blog… Van itt még valaki? Hahóóóóó… 🙂

Szóval igen, kicsit eltűntem, de visszatérek szép lassan. Ahogy látom, lassan a tavasz is ideér, és úgy tűnik, hogy van rá remény, hogy elolvadjon az összes hó, kirügyezzenek a fák, meg újra megjelenjenek az odvas keltikék.

Aztán meg jövök egy élménybeszámolóval is, de tömören és röviden fergeteges snowboardozás van a hátunk mögött. Nagy elvárásokkal indultam neki a hétnek, és sikerült is hozni a szintet, egészen feltöltődve jöttem haza. Azért nem bánnám, ha a kert végében lenne egy olyan hegy, mint odakint, de hát mindent nem lehet. A srácoknak innen is köszi az utat, minden percét élveztem. Akkor is, amikor fogtam a fejem, hogy hova kerültem 🙂

Közben készül a versenynaptár is, hogy mikor hova kellene menni, szóval lassan beindulnak a mozgalmas hétvégék. Mert eddig jellemzően unatkoztam…