Hát most az van, hogy háttal nem kezdünk mondatot.

Akkor elkezdem szemből. (Ó, a humorom…)

TeHÁT (hehe, én még élvezem:))) elmaradt a vasárnapi beszámoló, mert fogtam magam és nekiálltam rajzfilmet nézni. Ennek örömére gyorsan el is aludtam, a blogírás meg jól elmaradt. Ha már itt tartunk, a nézzétek meg a Kubo és a varázshúrokat, nagyon cuki.

Ezzel SZEMBEN, végre boldogság, hogy kint lehettem mindkét nap: szombaton egyedül mentem Szentendrére, amivel alapvetően nem is lett volna baj, ha hazafelé nem a rövidebb utat választom, ami bizony még le volt fagyva. Namost értem én, hogy mtb, de attól még a tükörjégen a terepgumi sem mindenható, így sikerült úgy egy kilométernyi jégen átevickélni hiba nélkül, majd az utolsó két méteren kicsúszott alólam a járgány. Eredmény: lila térdek, meg egy kis pukli rajta. (Apa, kezdődik…)

Szerencsére vasárnapra már csak a fájdalom és a lilaság maradt, pukli nélkül, így Sipivel mehettünk egy nagyobb kört, fel a János-hegyre. Persze csak aszfalton, mert nem kísértem a sorsom a végigjegesedett ösvényeken. Viszont a váltómmal végig volt valami bajság, aminek az lett az eredménye, hogy a legmeredekebb részen kicsit sikerült túlváltani, és beesett a láncom a tányér mögé. Dr. Sipi segítségével sikerült helyrerakni, de az tutiszáz, hogy egyedül ezt nem tudtam volna megoldani, mert be is szorult.

Nade sikeresen felértünk a hegyre, és a jól megérdemelt rétes-forraltbor kombó után már csak le kellett gurulni. Ezzel meg pont az volt a gond, hogy míg felfelé sok volt a ruha, lefelé kevés. Cserébe a biztonság kedvéért azért úgy száz méternyi földúttal sikerült rendesen összesározni magunkat, csak hogy érezzük, mi vár ránk idén.

Szóval tulajdonképpen most látom, hogy igazából semmi izgalom nem történt, a megszokott uncsi hétvégén túl, leszámítva, hogy már motosz bennem, hogy mikor lehet terepre menni. Mondjuk most is lehet, csak nem tesz jót a technikának, illetve a testi épségemnek sem. Egyébként meg tél van, szóval most az télzáró board jön, addig még legyen is hideg. Majd utána már olvadhat 🙂