Hú, hol is kezdjem. Nehéz napokon vagyunk túl, de hát az élet nem áll meg, megyünk tovább.

Közben a hétvégét persze a görgőn töltöttem (lassan belejövök, utoljára már hibapont nélkül összeraktam), és a ma estét is ott fogom tölteni. Lassan tényleg szobabiciklis lesz belőlem, merthátugye kispályás vagyok Sipihez képest, aki amint leszállt a buszról egy hét snowboard után, már ment is a hegyre. De hát aki A távra készül, annak muszáj csinálni… 🙂

Mindenesetre most ez csak ilyen élek-itt vagyok-csinálom a hétköznapokat bejegyzés, aztán majd remélem lassan valami vidámról is beszámolhatok.

Juteszembe a vidámságról, hétvégén lesz a váci cyclocross, amin pont nem fogok elindulni, mert tavalyról olyan csodás élményeim vannak, hogy a hideg ráz, ha rágondolok. Vikinek drukkolok, nem hiszem, hogy lesz kérdés a helyezését illetően!

Úgyhogy még 28 nap tavaszig. Az már mindjárt itt van. Ugye?

…és ígérem, nincs benne mustár!