Azt mindig is tudtam, hogy a január nem az én hónapom, mindig nagyon megvisel a tél. Ilyenkor a sötétség és a hideg valahogy az agyamra megy, és gyakorlatilag elviselhetetlen sündisznó leszek.

Most épp keresek egy barlangot, ahol meghúzhatom magam (és befér a két bringám meg egy görgő :)), és mondjuk úgy február közepéig aludnék. Ott is csak a snowboardozás meg a szülinapom miatt kelnék fel, utána alszom tovább tavaszig….

Szóval most ez ilyen lelki élet jellegű bejegyzés, mert az edzés a szokásos görgőzés-szobakondi-bringásfoci háromszögben merül ki, az meg nem olyan izgalmas.

Tehát a kis lelkem nincs a helyzet magaslatán, de végülis a felhők felett mindig süt a nap, meg minden nap egy lépéssel közelebb kerülsz az álmaidhoz, és egyéb Coleho-i magasságok. Akik meg itt vannak körülöttem, azoknak köszi a kitartást, megértést, segítséget, már nincs sok hátra és jön a tavasz! 😀

Illetve két új fogadalom került fel a listára:

  •  Megtanulom befogni a számat, és előbb gondolkozni, csak utána beszélni
  • TÜRELEM. TÜRELEM. TÜRELEM. Úgy értem, hogy életem több területén is kiderült, hogy előbbre leszek, ha kicsit türelmesebben állok a világhoz. Úgy tűnik az univerzum idei tanítása ez lesz, hogy próbáljak meg nyugton maradni, és majd minden el fog rendeződni, akkor is ha nem rohanok sehova. (Oravecz Coelho ma nem hagy békén: az elefántot is meg lehet enni, csak apró falatonként. Lassan befejezem az önsegítő kört.)

Mindenesetre most arra számolok vissza, hogy egy hónap múlva már a havas hegyekben fogom (nem) összetörni magam szezon előtt. Vagy nem nagyon. Pár kék folt azért belefér, anélkül nem is jövök haza 🙂

Addig még sok görgőzés folyik le a Dunán, például a tegnapi másfél óra egész jól helyretett. Annyira, hogy ma folytatom is…