Komolyan csak kapkodom a fejem, hogy már megint vasárnap este 10 óra van, és megint nem alszom és megint elszaladt a hétvége.

Szóval ott tartottam, hogy a múlt héten Peti irányba rakott, és szételemezte a teljesítménydiagnosztikámat, aminek az az eredménye, hogy csomó dologban kell fejlődjek. Tehát idén sem fog hagyni unatkozni. Majd mesélek róla okosságokat, ha megkaptam írásban is az ítéletet. Fellebbezésnek helye nincs.

Péntek esti programnak be is jelentkeztem Sipi edzőtermébe, ahol én lenyomtam a másfél órás görgős session-ömet, miközben a hátam mögött pingponglabdával dobáltak vérre menő félpályás pingpongmeccs zajlott. Mikor végre lekászálódtam, és büszkén feküdtem a földön, hogy ezt az edzést is túléltem, megérkezett Ricsi is, és egy egészen komoly asztalitenisz mérkőzést bonyolítottunk le.

Mivel másnapra igényeltem egy teljes pihenőt, végre volt időm beiktatni egy két órás délutáni alvást. Komolyan mondom, a kotyogós kávéfőző után a második legjobb találmány a délutáni szundi, kár, hogy hétköznap nem néznék jó szemmel az irodában.

A bajok csak itt kezdődtek… Estére beterveztünk egy kisebb elhajlást, miszerint belevetjük magunkat a budapesti éjszakába. Mindezt én úgy terveztem, hogy kicsit iszogatunk, valami közepesen vállalhatatlan helyen rájövök, hogy ismét nem az én zeném szól, és némi viháncolás után legkésőbb éjjel kettőkor már ágyban leszek. Ehelyett sikerült kikötni egy közepesen vállalhatatlan helyen, ahol rájöttem, hogy ismét nem az én zeném szól, de ez egy cseppet sem érdekel, és némi viháncolás után reggel hétkor sikerült hazaérni. Igazából az utóbbi évek legjobb bulija lett belőle, szóval köszi srácok 🙂

Ezzel csak annyi probléma adódott, hogy másfél órával a hazaérkezésem után fel is ébredtem… Annyit segítek, hogy másfél óra alvás után nem vagyok dekoratív, ellenben edzésnap lévén muszáj volt lenyomjam a szobakondit. Csodák csodája még jól is esett, pedig erőteljes kétségekkel álltam neki, hogy ez most nekem nagyon fog fájni.

Most viszont ülök egy ágon, egy szép hosszú ágon, akarom mondani ülök az ágyamon, és várom, hogy elaludjak, de ehelyett blogot írok, mert nem jön álom a szememre (ótejóégennélnincslejjebb). Bizton állíthatom, hogy csodás hétfő vár rám, és a bringásfocin is kiemelkedő teljesítményt fogok nyújtani kialvatlanul…