Lassan kezd vérciki lenni, hogy január közepe van, és nullán áll a Strava számlálója. A következő az lesz, hogy megszólnak a faluba’ a vénasszonyok, hogy nézd már a bringáslányt, nagy a szája, aztán nem megy sehova. Pedig esküszöm készülök a szezonra, csak mondjuk a görgőzést feltenni kicsit indokolatlannak érzem, végülis azlatt viszonylag minimális a megtett km. Meg amúgy is, szobabiciklizésben semmi izgalmas nincs (kivéve, ha nem rögzíted a tengelyt a görgőre, akkor jön a mentő, meg szirénáznak, de nem tesz jót a karrieremnek. Maximum az instagram profilomon lesz nagyobb forgalom, a begipszelt testrészeimmel :))

Na szóval a lényeg, hogy most már aztán véget érhetnének a nagyonmínuszok, mert a kicsitmínuszban még simán kimegyek, de ha az ajtóban már elér a fagyhalál, akkor nem vagyok előbbre. Főleg amikor eszembe jut Sipi megjegyzése, hogy a kóbor kutyák fogják a fagyott tetemünket nyalogatni az erdőben. Motiváló na.