Ó, hát hogyne. Ma reggel a parkolótól az irodáig (~ 200 m) terveztem megfagyni. Elképesztő hideg van, és én meg hisztizek. Na nem mintha az segítene rajta.* Viszont azt már apró sikernek könyvelem el, hogy a kocsi ajtaja nem fagyott be, és minden probléma nélkül el is indult. Kicsinek is örülni kell jelen körülmények között 🙂

Valamint a mai napom már jobban indult, mint a héten bármelyik: három napja arra kelek, hogy oké, megint elfelejtettem tejet venni, megint nem lesz kávé. De ma! Végre a megszokott mederbe tereltem az életem, és a kis kávémmal a kezemben ültem az ágyon, és próbáltam feldolgozni, hogy ma is fel kell kelni. Helyreállt a világ rendje.

Mellesleg, ha már tulajdonképpen a bringázásról szól a blog, jelezném, hogy két napja nem szakadok le a szobabicikliről. A tegnapi felettébb változatos edzésemet eléggé kínlódva csináltam végig (szép egyenletes endurance. Szigorúan monoton, és nem nő.) De legalább csak másfél óra. Mondjuk lehet, hogy nem segített sokat a három óra alvás, amit abszolválni tudtam,

Ellenben kiscsirke vagyok, és nem merek a hétvégén kimenni tekerni. Hiába győzködöm magam, ebből nem lesz szabadtéri edzés…. Még a kirándulás is veszélybe került… 🙁

Egyébként pedig közeleg a szülinapom (téli gyerek hogy fázhat ennyire???) és az alábbi költeményt néztem ki magamnak. Kevés ennél megfelelőbbet tudok elképzelni jelenleg:

Búslakodó – téli verzió

*Ugye már említettem, hogy nem bírom a hideget? Ráadásul most ez most ez itt így ez valami überbrutál. Hát nem találom a szavakat!!! – 10 fok napközben? Hát ne viccelődjünk, kérem szépen, ez cseppet sem humoros! Lefagynak a virgácsaim!