Na most így január elején magamévá teszem az ami nem öl meg, erősebbé tesz szakkifejezést, és rámegyek a pozitív hozzáállásra. Vagy veszek egy macskát. Esetleg medvét.

Mindenesetre elindult az új év, és ahogy az lenni szokott, el is lógtam a recovery-t január elsején… De tegnap már összerántottam magam, és megvolt a szőnyegkondi (ennek még mindig vicces a neve, bár közben nem nevettem annyit).

Ahogy látom, Peti is felébredt, és most, hogy túl vagyunk a terheléses teszten (és a fülem sem olyan lila már a vérvételektől), talált is nekem remek szórakozást. Mondjuk ma inkább pihenőnapot tartok és ügyintézek, de holnapra már látom szomorú sorsomat a görgőn…

A hétvégi tekerés sarkköri hideg és várható fagyhalál miatt el fog maradni, de helyette teljesítjük a Caminot elmegyünk túrázni a hegyekbe. Abban úgyis jó vagyok: remekül tájékozódom (nem), és jellemzően nem viszek térképet, mert úgy mindenkinek megy. Így az okostelefonok korában egy kicsit már könnyebb lesz, mint megboldogult ifjúkoromban, amikor úgy eltévedtünk a Börzsönyben, hogy kis híjján az erdőben éjszakáztunk. Már akkor is profi csapatot válogattam magam köré, nulla túratapasztalattal.

Remélhetőleg a csordatagoknak nálam kicsit több eszük van, és nem lesz para. Cserébe viszek sütit, ha nem hagynak ott az erdőben.