Így az év utolsó napján rendre eszméletlenül szentimentális hangulatba kerülök. Ilyenkor végiggondolom, hogy mi minden történt, miért lehetek hálás, és ilyenkor jönnek az szokásos újévi fogadalmak is, amiket legalább január 3-ig be is tartok.

Nos, csapjunk is bele: mivel szeretem a számokat, kezdjünk is a statisztikával.

4500 km tekerés, összesen 150 alkalommal (ebben nincs benne a görgőzés…),111 blogbejegyzés, 8 sikeresen teljesített verseny, egy új bringa, elképesztően sok élmény.

Itt meg elérhető a Stravatól kapott, nagyon menő kis film, még több statisztikával.

Meg kell hagyni, idén is elég mozgalmas évet zárhatok, van mit végiggondolni. Ugyan még nincs egy éves a blog (és mivel szökőnapon sikerült indítani, csak négy év múlva lesz :)), de azért azt hiszem, elég nagy hatása volt az évemre. A régiek mellé sok új barátságot hozott, és a barátságokkal együtt rengeteg élményt, kalandot is (mert velem öröm az élet, és mindig történik valami). Aztán csak bízom benne, hogy ezek a kapcsolatok hosszabb távra szólnak, és jövőre is mellettem maradnak, valamint elviselik a hülyeségemet, amikor megállok a hegy tetején azzal, hogy én onnan ugyan le nem jövök. Az új barátságok viszont közel sem fájdalommentesek: a régiek mellé sok új sebhelyet is szereztem idén. Mindegyiket büszkén mutogatom, mert minden sebhelyhez van egy jó sztorim is.

Most már állíthatom, hogy megtanultam bringázni, és innentől már csak gyakorolni kell. Őszintén mondom, hogy voltak kétségeim a karrieremet illetően, hogy vajon van-e ennek értelme. Tudom, hogy sokan (finoman szólva is) szkeptikusan álltak hozzám, de íme a bizonyíték: nincs olyan, hogy lehetetlen, maximum kicsit több idő kell hozzá. Meg végtelen akarat és kitartás. Azért a következő lépést megtettem: beneveztem a TopMaratonokra.

Ettől függetlenül már nagyon várom, hogy véget érjen a december, és új évet indítsak, azt hiszem rám/ránk fér most már. Nem mondom, hogy egyszerűnek ígérkezik 2017, de állok elébe, mert mire kitavaszodik, minden szépen újra irányba fog állni.

Köszönöm a Csordának (Ricsi, Sipi, Gergő, Geri), hogy hittek bennem, és megtanítottak bringázni, Petinek a sok és kemény edzésért, hogy ne essek le a hegyről, Zolinak, hogy támogatta a hobbimat, az összes barátnőmnek, akiknek nyekereghettem, amikor fájt, és küldöm mindenkinek, aki szereti.

Boldog, bringázásban, sportban, gazdag, sérülésben szegény, sikeres új évet kívánok mindenkinek!