Kezdjük is azzal, hogy ma reggel az elvártnak megfelelő, hatalmas lendülettel vergődtem ki az ágyamból: jeges hétfő reggel, amikor a legszebb álmomból ébreszt az óra, és az első mozdulattal zuhanok vissza, mert még azért izomlázam is van.

Mikor sikerült felkászálódni, és a reggeli kávémat is elkövetni, a kanapén ülve elméláztam azon, hogy ooolyan szépet álmodtam:

Sipivel és egy nagy csapattal voltunk bringázni, és Sipi mutatta nekem az utat, hogy csak engedjem neki, és lemegyek. Nem is volt baj, leszámítva, hogy nem volt rajtam bukó, és a bal lábammal nem tudtam becsatolni, de hát annyi baj legyen, volt erdő, meg kicsiTraktor, meg szép napos idő…. aztán felébredtem és el kellett indulni munkába.

Gyanítom megártott a szombati futkosás az erdőben, mert most meg visszahúz a szívem. Közben már csak pár napom maradt az első görgőzésig. Mondjuk az már jó lesz, az annak a jele, hogy egyre közelebb kerül a szezon 🙂

Hogy is van? Még 180 nap a Szilvásig!

#ThrowBackMonday

Jó kis Mátra, még ez is hiányzik, bármennyire is fájt

Jó kis Mátra, még ez is hiányzik, bármennyire is fájt