Örömmel jelenthetem, hogy ezennel megszületett a századik bejegyzés! Amikor elkezdtem a blogot, még nem gondoltam, hogy lesz más is, aki olvasni fogja azokon kívül, akiknek (akaratukon kívül vagy belül) szerepet osztottam, de néhanapján vadidegen baltásgyilkosokról bringásokról tudom meg, hogy tulajdonképpen nem magamban beszélek 🙂

Egy ilyen alkalommal ismerkedtem meg Péterrel, a ForzaRacingből, aki elhívott, hogy próbáljam ki velük a terepfutást*. Gyorsan rábólintottam, hogy mért ne, de azért elgondolkoztam, hogy vajon fel fog e darabolni az erdőben fogom-e tudni tartani a lépést (nyilván nem). Mindenesetre szombat délután találkoztunk a Fenyőgyöngyén, mert innen szerencsére minden irányba felfelé visz az út. Ismert környék, bringával már párszor jártam erre, de kiderült, hogy ez így azért nehezebb. Most sorolom a kifogásaimat, amiért a reumás csiga is gyorsabb volt nálam: a minimális állóképességem is elmúlt mostanra és hamar kiderült, hogy nem vagyok egy őstehetség a futásban, ellenben a lelkesedésem és a kitartásom felülírja ezeket a dolgokat. Így aztán valahogy felküzdöttem magam az emelkedőkön, de hamar elment a kedvem a beszélgetéstől – úgy értem, 180+ pulzuson nem tudtam összetett mondatokban kifejezni magam, nem a társasággal volt a probléma 🙂  Péternek gyorsan leesett, hogy nem vicceltem, hogy lassú leszek, így a közel sík Panoráma út felé vettük az irányt, ahol már újra kaptam levegőt, és máris több kedvem lett szórakoztatni újdonsült futótársamat.

Az előre egyeztetett 35 perc helyett végül 50 lett belőle, a végére majdhogynem belejöttem. Megtetszett a dolog, és mire legközelebb újra elhívnak, talán már kicsit több erőm is lesz, és nem halok bele 🙂 Most sűrű pihenéssel házimunkával kúrálom az izomlázat, bár nem olyan vészes, mint gondoltam (a házimunka igen, az vészes. Kéne egy háztartási robot, aki megcsinálja helyettem).

Ma pedig Advent első vasárnapja van, ne felejtsétek el meggyújtani a koszorút az első gyertyát!

img_20161127_130658

Adventi “koszorú” Vikitől

*Illetve, hogy írjak róla új bejegyzést. Nem gondoltam, hogy ilyen menő dolog az én blogomon szerepelni 😀