Most, hogy itt az ősz, ideje kicsit tuningolni a bringát. Már említettem, hogy sikerült egy hiperszupermenő karbonkormányt szerezzek* elég jó áron. Zoli fel is pattintotta egyik este, és „véletlenül” fordítva tette vissza stucnit is. Így már nem csak hogy menő a bringám, de újra kell tanuljak lefelé jönni. Mondjuk így, hogy hideg van, sötét, és szombaton is dolgozni kell, még nem tudom, mikor fogom kipróbálni az új konstrukciót.
Azért az persze, hogy nem maradhatott szó nélkül, hogy az Eaton kormányra mennyire vérciki feltenni egy rém gagyi csengőt. Jelenleg azonban a cél szentesíti az eszközt, mert hiába kiabálok a hatéves kisgyereknek/pébépalackot szállító nagymamának a falubikeon/félrészeg Józsibának a kocsmából hazafelé, hogy balról, nem fogja érteni, hogy mire célzok. így most ez van, és majd alkalomadtán veszek egy menő csengőt. Mondjukilyet.
Mára csak ennyi futotta a blogírásból, mert izomláz van a hátamban, és amúgy se történik ilyenkor semmi említésre méltó. Leszámítva, hogy hamarosan másról sem fogok írni, minthogy hideg van, és sötét van, és tél van, és milyen sanyarú az én sorsom.
*Úgy értem, Zoli elment venni egy nyerget magának, és hozott egy karbonkormányt is.