Nem tartozik szigorúan a tárgyhoz, de feltétlenül szeretném megörökíteni, hogy miért nem érdemes velem szórakozni:)

Tehát, volt egy aprócska konyhai bakim* úgy másfél éve, amivel azóta következetesen visszaélnek. Főleg Ricsi a szószólója ennek, ami persze determinálta, hogy itt bizony bosszúállás lesz.

Mivel Richárdunk betöltötte a bűvös harmincat, és ezzel hivatalosan is a Master1 kategóriába lépett, alaposan megünnepeltük pénteken. Nyilván nem állíthattam oda süti nélkül, ezt már úgy megszokta a csorda. Előre leszögezném, hogy én ilyen precízen, alaposan, és minden erőmet beleadva cupcake-et még nem sütöttem, mint csütörtök este, hogy mind tökéletes legyen. (Ezt a receptet  és ezt is használtam, szigorúan cukorral és fehér liszttel, és alapvetően baromi finomak lettek – kivéve a preparáltat)

Egy  kiválasztott sütire gyertya került, amit boldogan adtunk át Ricsinek, erősen remélve, hogy tényleg meg fogja enni. A gyertya elfújása után pedig (bízván a képességeimben) rá is harapott a csalira.

Innentől pedig idéznék a jegyzőkönyvből:

N: Szerintetek hol lehet gps jeladót venni?
R: E-bay?
N: Jó ötlet
G: Tudjátok még mi a jó ötlet? Kivágni egy muffin belsejét ,és megtölteni mustárral 😀

img_20160930_195637
Szülinapi mustáros-vaníliás

Mindenesetre szép volt tőle, hogy nem köpte ki, illetve sajnos nem tudtam fotózni az arcát a művelet közben, mert mint minden beavatott, az asztal alá borulva dőltünk a röhögéstől.

Nos, azt hiszem, én ezt még visszakapom.

*Jobban főzök, mint amennyire biciklizni tudok, és épp ezt használják ki 🙂 Igazából csak a mustáros kiflik dobozába tettem az epres muffint. Nem volt jó ötlet…