Month: október 2016

High five – Topmaraton összetett (Updated)

Visszatértem a ködös Albionból egy fergeteges hétvége után. Voltak kalandjaim már a reptéren, illetve a lányokkal nagyon jól szórakoztunk. Rengeteget mászkáltunk, beillett edzésnek is, rendes lányok módjára alaposan bevásároltunk, és olyan fáradtan értem haza, mintha egész hétvégén nem aludtam volna.
Visszakanyarodva a témánkhoz, a szemfülesek kiszúrhatják már az elején, hogy némi spoilert helyeztem el a címben, megszületett ugyanis az idei év Topmaraton sorozatának összetett végeredménye. Boldogság, ötödik lettem.
Igazából sokat szépít a dolgon, hogy kevesen indultak mind a négy versenyen, és magyarázkodhatok, de attól még az ötödik hely szerintem nagyon szép, főleg első évhez képest. Itt szeretném kifejezni hálámat Petinek, hogy ennyit foglalkozott velem, illetve Zolinak és a teljes tanári karnak, mert hát lássuk be, nélkülük idén is valamelyik árokban kötöttem volna ki.
Jövőre azért magasabbra teszem a lécet, és mondjuk megpróbálok a Mátrán nem elvérezni (meg lehetőleg a többin sem), aztán meglássuk mi lesz belőle.
Addig még sok víz folyik le a Dunán, és már csak egy hónapom van hátra a jövő évi felkészülésig. Úgy néz ki, a karácsonyt már a görgőn töltöm 🙂
Ellenben most még lazulás van, úgyhogy alig bírok járni a TRX után. Azért kihasználandó a relatív jó időt, szombaton irány a Pilis.
Update: sajnos a pontok újraszámolásánál kiderült, hogy csak hatodik vagyok. Mindenesetre így is elégedett vagyok a teljesítményemmel, és jövőre előre nézek. jövőre megmutatom, hogy megy ez jobban is! 🙂

 

Time to say goodbye

Na jó, nem megyek messzire 🙂

Továbbra is tart az offseason, így jelenleg semmilyen bringás témával nem szolgálhatok. Addig meg kiteregetem a magánéletem, végülis erre jó a blogírás.

Szóval, decemberig nagyon ráérek mindenre. Egyrészt a háttérből meghódítjuk a világot, másrészt pedig megint utazom.

Szokás szerint sikerül nagyon egyszerűen megoldani a barátnőimmel a találkozót, mert hárman három különböző helyszínről, teljesen eltérő időpontokban érkezünk London különböző reptereire ma délutáni kezdéssel, holnap estével bezárólag. Én kiválasztottam a legmegfelelőbbet: helyi idő szerinti hajnal fél kettőre fogok a belvárosba érni. Nyilván boldog mosollyal az arcán fog várni Ági barátnőm az állomáson…

Cserébe van nálam ipari mennyiségű TúróRudi, kolbász, és egyéb, a hétvégéhez nélkülözhetetlen alkatrész, lefizetni Ágit és Gábort, hogy még az éjszaka közepén is befogadjanak.

Hétfő este jövök, addig semmi jót ne halljak!

Visszaszámlálás indul, 5 óra a London Grand Prix indulásáig!

Mire jó a MOL Bubi?

Nincs több hozzáfűznivalóm, kattintsatok át, és okuljatok.

Azt hiszem, az év legnagyobb elmebetegségével zártuk a szezont. 🙂
img_1441-1024x683
Elit alakulat

KarbON

 

Most, hogy itt az ősz, ideje kicsit tuningolni a bringát. Már említettem, hogy sikerült egy hiperszupermenő karbonkormányt szerezzek* elég jó áron. Zoli fel is pattintotta egyik este, és „véletlenül” fordítva tette vissza stucnit is. Így már nem csak hogy menő a bringám, de újra kell tanuljak lefelé jönni. Mondjuk így, hogy hideg van, sötét, és szombaton is dolgozni kell, még nem tudom, mikor fogom kipróbálni az új konstrukciót.
Azért az persze, hogy nem maradhatott szó nélkül, hogy az Eaton kormányra mennyire vérciki feltenni egy rém gagyi csengőt. Jelenleg azonban a cél szentesíti az eszközt, mert hiába kiabálok a hatéves kisgyereknek/pébépalackot szállító nagymamának a falubikeon/félrészeg Józsibának a kocsmából hazafelé, hogy balról, nem fogja érteni, hogy mire célzok. így most ez van, és majd alkalomadtán veszek egy menő csengőt. Mondjukilyet.
Mára csak ennyi futotta a blogírásból, mert izomláz van a hátamban, és amúgy se történik ilyenkor semmi említésre méltó. Leszámítva, hogy hamarosan másról sem fogok írni, minthogy hideg van, és sötét van, és tél van, és milyen sanyarú az én sorsom.
*Úgy értem, Zoli elment venni egy nyerget magának, és hozott egy karbonkormányt is.

Offseason – off to Amsterdam

Most, hogy pihenőidőszak van, kihasználtuk a lehetőséget, és múlt hét csütörtöktől vasárnapig Amszterdamban süttettük a hasunkatjártuk le a lábunkat.
Zökkenőmentes érkezés után elindultunk megkeresni a szállásunkat: egy hajót valahol a csatornákon. Namármost ez Amszterdam térképét elnézve azért jelent némi kihívást… Végül egy kedves bácsi elmagyarázta, hogy hova is kell mennünk, így átvehettük 2 m2-es lakosztályunkat. Nem viccelek, a kabinban elfért két ágy egymás fölött, egy ajtónyitásnyi hely és egy 80 cm széles fürdő. Azért jó buli volt hajón lakni, de egyszer elég volt belőle*.
Első nap csak a belvárost kerestük meg, és hazabotorkáltunk, valamint megállapítottuk, hogy ez egy bonyolult város. Zoli is és én is viszonylag gyorsan kiismerjük magunkat idegen helyen, teljesen eltérő módon: ő érzésből megy, aztán legtöbbször jó irányba, de ha nekem azt mondja, hogy északnak menjek, fogalmam se lesz róla. Én meg, mivel nincs bennem beépített gps, táblákat nézek, és azokat követem – tehát mire ő feldolgozza, hogy merre van észak, én már megtaláltam, hogy melyik vágányról indul a vonat. Ellenben itt egyikünk taktikája sem működött. Valahogy nem ott voltak az utcák, ahol a térképeken, és többször körbe-körbe járkáltunk. Szerencsére az okostelefonok korában azért sikerült ezt a műveletet abszolválni, és hazataláltunk, de volt benne kihívás.
img-20161011-wa0001
Egy kevés jármű
Hogy témába is vágjak, nem vicceltek, amikor arról volt szó, hogy igazi bringás város. Annyi romot, mint amivel itt járnak, és mindenhova ki vannak kötve, még nem láttam. Gyakorlatilag kizárólag falubike-okon száguldoznak, de mivel nincs szintkülönbség, nagyon másra nincs is szükség. Mondjuk sokat segít, hogy létezik a bicikliút fogalma, az autósok erősen tiszteletben tartják, és rendesen kiépítették őket (= nem sárga festékkel készültek az utak). Szombaton mi is beszálltunk a buliba, és béreltünk bringákat. Vicces volt, mikor elősre próbáltam meg felemelni, nem sikerült…. Úgy 30 kg körül lehet, jó kis gyakorlás a Bubi-ridera…
img_20161008_153932 img_20161008_141531
img_20161008_141531
Viszont így azért könnyebb volt alaposan bejárni a várost, bár azért kellett egy kis idő, mire felvettük a ritmust: a KRESZ csak ajánlás, itt mindenki megy ész nélkül, még sincs percenként baleset. Egyszerűen figyelnek egymásra, mint a síelők: a hátulról jövő feladata, hogy ne essen át rajtad. Pedig rengetegen vannak, eszméletlen sok a kölcsönzött járgány, de még nekem sem sikerült senkit elütni.
Azért nem mondom, hogy bringával könnyebb a tájékozódás, itt is többször fordultunk más irányba, mint kellett volna, de aztán csak sikerült visszabóklászni a kölcsönzőhöz.
Sajnos a három és fél nap nem volt túl sok, de a nevezetességeket megnéztük (Hajózási Múzeum, Heineken múzeum, Dam tér, stb., ez tök uncsi, minden útikönyvben megtalálható), ettünk szédítően csípős kínai kaját (jobbat, mint itthon bárhol), kipróbáltuk a helyi bringát, és kicsit kikapcsolódtunk. Tegnap óta újra meló, TRX, karbonkormány, de ez már egy másik történet.
img_20161007_133820
Captain Zoltán

 

*Főleg, hogy én aludtam a felső ágyon. Első este nem mertem elaludni, mert féltem, hogy legurulok…

Ez a nap éppen megfelelő arra…

Egy: Ma kiderült, hogy az idő mindent megszépít, még a TRX-et is…

Eredetileg hétfőn szerettem volna kezdeni, de végül csak ma jutottam el trx-re, ahova pár éve is jártam. Hát, az évek alatt nem lett könnyebb ez sem, csak már elfelejtettem, mennyire tud fájni…
Mindenesetre Kriszta örömmel szadizott szét fogadott újra a csapatban. Most meg nincs más dolgom, minthogy érezzem azon izmaimat, amelyek létezéséről sem tudtam.

Azért sikerült általános derültséget keltenem azzal, hogy nekem most van a pihenőidőszak, és lazulásképp eljövök heti 2-3 trxre. Egyébként végtelen örömmel töltött el, hogy egy régi gyakorlatot, egy kedves guggolást sosem tudtam normálisan megcsinálni, most meg ment. Legalább még edzésben vagyok 🙂

Kettő: miután kicsúfoltak a többiek  motiváltak a biciklifejlesztésre, megérkezett az új, hiperszuper karbonkormányom! A rossz oldala ennek, hogy nem lesz már több kifogásom, hogy miért ne legyen lefordítva a stucni*. Amúgy se volt éppen mire költsek, és nyilván sokkal menőbb leszek így. Meg persze gyorsabb is, mert hát úgy 20 g rengeteget számít az én mezőnyömben… NEM.

Mindenesetre már csak alig pár alkatrészt kell vennem, hogy a jövő szezonra felkészítsem a Traktort, úgyhogy annyiból, amiből normális emberek biciklit vesznek, nekem lesz két új felnim…

cecuv0pwiaameg0

Három: te leszel a párom. Teljesen irreleváns információ, de engem rettenetesen feldobott, hogy újra összeáll a SpiceGirls a Korcula Rally Team, és együtt veszünk részt a London Grand Prix-n! Na jó, lefordítom: hónap végén csapunk egy hatalmas csajbulit Londonban, olyat, ami 8 éve volt utoljára.Vágom a centit október 20-ig!

Offtopic

Nem tartozik szigorúan a tárgyhoz, de feltétlenül szeretném megörökíteni, hogy miért nem érdemes velem szórakozni:)

Tehát, volt egy aprócska konyhai bakim* úgy másfél éve, amivel azóta következetesen visszaélnek. Főleg Ricsi a szószólója ennek, ami persze determinálta, hogy itt bizony bosszúállás lesz.

Mivel Richárdunk betöltötte a bűvös harmincat, és ezzel hivatalosan is a Master1 kategóriába lépett, alaposan megünnepeltük pénteken. Nyilván nem állíthattam oda süti nélkül, ezt már úgy megszokta a csorda. Előre leszögezném, hogy én ilyen precízen, alaposan, és minden erőmet beleadva cupcake-et még nem sütöttem, mint csütörtök este, hogy mind tökéletes legyen. (Ezt a receptet  és ezt is használtam, szigorúan cukorral és fehér liszttel, és alapvetően baromi finomak lettek – kivéve a preparáltat)

Egy  kiválasztott sütire gyertya került, amit boldogan adtunk át Ricsinek, erősen remélve, hogy tényleg meg fogja enni. A gyertya elfújása után pedig (bízván a képességeimben) rá is harapott a csalira.

Innentől pedig idéznék a jegyzőkönyvből:

N: Szerintetek hol lehet gps jeladót venni?
R: E-bay?
N: Jó ötlet
G: Tudjátok még mi a jó ötlet? Kivágni egy muffin belsejét ,és megtölteni mustárral 😀

img_20160930_195637
Szülinapi mustáros-vaníliás

Mindenesetre szép volt tőle, hogy nem köpte ki, illetve sajnos nem tudtam fotózni az arcát a művelet közben, mert mint minden beavatott, az asztal alá borulva dőltünk a röhögéstől.

Nos, azt hiszem, én ezt még visszakapom.

*Jobban főzök, mint amennyire biciklizni tudok, és épp ezt használják ki 🙂 Igazából csak a mustáros kiflik dobozába tettem az epres muffint. Nem volt jó ötlet…