Félreértések elkerülése végett máris megmagyarázom, nem a medve volt gyorsabb, hanem … a Jeti. Na jó, igazából azért veszítettem el a szüzességemet, mert egyedül, edzésként még sosem jártam rendes terepen. Most már ezen is túl vagyok és egész jól megúsztam.

Kezdjük az elején. A srácok a héten kitalálták, hogy akkor Mátra, és mennek egy keményebb lejtőzést. Én meg mondtam, hogy jó utat, nekem jó lesz itthon is. Kicsit gondolkoztam, hogy kit tudnék vinni, és Dávid úgy volt, hogy jön velem Nagy hideg-hegyre, de végülis lebetegedett, így egyedül maradtam.

Tulajdonképpen, ha belegondolok, teljesen eseménytelen utam volt. Nem jött sem a medve, sem a vérmókus, szép komótosan, versenytempó alatt tekertem fel. Sokat nem segített, hogy eszméletlen párás volt a levegő, és ha lassan mentem, apró bogarak röpködtek előttem, de a felfelével nem szokott gond lenni. Magastaxnál álltam meg egy pár percre, hogy innen jön a neheze, de aztán kiderült, hogy nem is volt olyan nagyon nehéz. Sikerült végig kitekerjek a turistaházig, ami azért meglepő, mert eddig még sosem ment. Hiába, az a 200+ óra, amit idén a nyeregben töltöttem, determinálja, hogy Terminátor lettem 🙂 Aztán most nagy az arcom, lássuk meg a jövő héten és utána..

Magastax – pihenő

Fent persze a szokásos sztrapacska várt, és fotózkodni is kellett a csúcson.

Párás panoráma odafent

Eleinte lefelé kicsit tartottam tőle, hogy mi lesz, de az első 500 m után belerázódtam (szó szerint), és már nem akartam tövig húzott fékkel jönni, amit a fejlődés jelének veszek. Igazából egyrészt majdnem élveztem, másrészt pedig rövidebbnek tűnt az út, mint korábban, és nem is zavart annyira, hogy kavicsos. Mondjuk ösvényre nem akartam menni, mert mégiscsak egyedül vagyok, aztán ha elesek, akkor a prérifarkasok fogják elrágcsálni a tetememet, de ami késik, nem múlik, idővel csak eljutok ide is. Mármint nem prérifarkasvacsi szeretnék lenni, hanem hogy merjekegyedül ösvényen is lejönni.

Közben utánaszámoltam, hogy bizony 3 edzés van a 24 órásig, és ahogy látom, már a csillámpónik is kezdenek rápörögni a témára, alakul a készülődés. A csapatpóló kész, szállás elintézve, kaja alakul. Kicsit sok csapat lett, de így van benne kihívás.

Ami még ijesztőbb, hogy már csak két hét van a rettegett Bükkig. A többiek nem igazán szeretik, szóval nem leszünk sokan, de nekem muszáj, meg kell mutatni, hogy esés nélkül is végig tudom csinálni.