Tegnap beszélgettem Petivel, helyretette a fejemet a Salz miatt. Kicsit megijesztett az a megjegyzése, hogy akkor mostantól indulnak a kemény edzések. Miért, eddig mi volt??? 
Visszakaptam a bringámat is, most már jó a hátsó kerekem, most már nem ereszt (- a rabja lettem. Ah, megint a humorom!)
Viszont az az alapvetően tarthatatlan állapot lépett fel, hogy elvették a kedvenc QOM-omat (Strava szegmens), muszáj volt visszaszerezni. A kereket járatni kell és úgyis volt majdnem két óra endurance kiírva, így nyakamba is vettem a bicikliutat, úgyis régen jártam Nagymaroson.
Úgy néz ki, hamar kipihentem magam, és már most jobban ment, mint valaha, pedig még a pulzuskontrollra is figyeltem. Mindenesetre élveztem a szép időt, hogy nem tűz rám a nap (ez már intő jel lehetett volna), nyomtam a km-eket. Nagymaroson leültem megenni a kis csokimat, hogy ne forduljak le a bringáról, néztem a Dunát (úgyis ez a vízpart dolog a mániám), aztán nekiveselkedtem a hazaútnak.
Visegrád, Nagymaros, Dunapart, és a gyanús eredetű felhők
Épp nyomtam a kis sprintemet, mikor nagy kerékzúgással utolért TZoli, hogy hova rohanok, alig bírt követni 🙂 A B táv után ő is kipihente magát, már készül is lassan a következőre, mondta is, hogy még Fenyveshegyre megy egy kört. Verőcén elváltak útjaink, ő hegynek fel, én síkon tovább. Majd öt perc múlva csöpög az eső. Oké, nempara, mindjárt eláll. Ahhha, meg ahogy én azt elképzelem… Rákezdett a vihar, úgy három perc alatt áztam szét teljesen (helyi vizes póló verseny, még jó, hogy nem fehér mezben voltam :)). A minden mindegy alapon már nem is siettem annyira, így is jól felcsaptam a sarat. Azért úgy néz ki, öregszem. Már nem akadtam ki azon, hogy eláztam, és nem is gyűlölöm annyira az esőt, mint régen. Amúgy is imádom hallgatni az égdörgést, bár azt hiszem, az erkélyről nézni az esőt még mindig jobb elfoglaltság, mint kint tekerni.
Hazaérkezésemkor Zoli már fennhangon röhögött, de megnyugtatott, hogy ő is elázott. És amikor észrevettem, hogy egy kicsit túlságosan siettem az öltözéssel, már én is röhögtem:
Deviszontellenbenámdebár, enyém a QOM! Nem adom ám olyan könnyen 🙂 Mondjuk kaptam egy defektet is mellé, még jó, hogy megfogta a cucc, de azért legközelebb nem 4 bar nyomáson megyek.