Szerda reggel van, utolsó munkanap a héten. Ma még egy aerob teszt (az biztos csudaszupi lesz), süti (természetesen epres-mustáros), összepakolás, és holnap indulunk a Salzkammergut Trophyra
Nekem kevésbé para, Zoli és Sipi már kész vannak. (Részletek Sipinél amott).
Nade az igazat megvallva, én is izgulok azért, még ha csak buckákat kell is megmásszak a fiúkhoz képest. 1100 m szint nem olyan kevés…
Csak úgy babonából, itt a szintrajz, hogy lássátok, mit fogok csinálni három nap múlva.
Végiggondolva, tulajdonképpen mindent megtettünk, hogy rendben menjen, de azért magabiztos nem vagyok. Viszont ilyen szép helyen még sosem tekertem, szóval itt a remek alkalom kipróbálni. A sikeres Duna sokat dobott rajtam, valószínűleg erre is képes leszek. Hétfőn megkaptam Petitől az instrukciókat a hétre, illetve a versenyre (azért vannak elképzelései a jövőmről, de majd mindent szépen sorjában), a legmegnyugtatóbb mondata pedig az volt, hogy egy Salzon nagyon figyelnek az ember testi épségére, nem lesznek nyomvályús, nagyon vad részek (legalábbis nekem. A fiúk távjáról ezt nem merném így kijelenteni). Mindjárt keresek is valami motivációs szöveget, csak a biztonság kedvéért 🙂
Majd jelentkezem a részletekkel, drukkoljatok!