Tegnap kirándultunk kicsit HHH-ra, utolsó gyakorlásként Duna és Salz* előtt. Már önmagában ijesztő kimondani, hogy ez volt az utolsó, innen már nincs több technikai edzés…
Azért megadtuk a módját: alapvetően is késéssel érkeztem, ezek után nem tudtam visszatenni a kerekemet (minek az ilyennek bringa), a konyhakövön ülve próbáltam a helyére küzdeni az átütőt, kevés sikerrel. Végül Gergő megoldotta (állítólag mérnök :)), és el tudtunk indulni, alig fél óra késéssel. Azért gyakran néztem a kereket, hogy megvan-e még.
Tehát elindultam egy db másnapos és egy db fáradt Csillámpónival, neki a hegynek. Ugyan nem éreztem, hogy mennyire megy jól, mert még így is le voltam maradva, de utóbb kiderült, hogy az április végi időimhez képest perceket javítottam felfelé a szegmenseken. Nagyon szép úton mentünk, és nem lett volna baj, ha tudok nézelődni, de jobban lekötöttek a kerülgetni való kövek, sok fel – kis le, egynyomos köves részeken. De para sehol nem volt, a szűkebb kanyarokat is megoldottam. Büszkeség.
Valahogy kikötöttünk a HHH tetején a kilátónál, ahol csak néztük a várost (ami ugye sokkal szebb este, de csak nem kéne megvárni, hogy besötétedjen), és megváltottuk a világot. Na jó, igazából vállalhatatlan témákat feszegettünk, node így jár, aki fiúkkal barátkozik Azért rájövök az ilyen esték során, hogy ha más hozománya nincs is a bringázásnak (de van), már az új barátokért megérte. Jólvan, elég a nyáladzásból, haladni kell 🙂  Megegyeztünk, hogy még sötétedés előtt belefér az Árpád kilátó, utána lefelé majd a Szépvölgyi.
Elindultunk lefelé az aszfalt melletti kövesen. Kicsit nehezen követtem a srácokat, mert nekem még idő kell, hogy feldolgozzam a bejövő infot, de egyszercsak úgy értem utol őket, hogy Ricsi bringája felfordítva. Defekt. Van belső, F1 szintidőn belüli csere, zúzás tovább. Oké, Árpád kilátó már nem fér bele, ránk fog sötétedni. Akkor kis ösvény aszfalt mellett lefelé. 1 km – második defekt. Most az én belsőm került Ricsi 26-os bringájába, végülis csak kicsit nagyobb. Oké, ereszt. Kiderült, hogy maradt egy tüske a külsőjében… Harmadik belső, Gergőé 29-es. Épp jó lesz…
Innen már csak az volt a cél, hogy a legurulgassunk a nyárestében kivilágított városon át, lehetőleg úgy, hogy ne legyen több defekt.

Hazafelé újra kiszedtük a kereket és most újra nem tudom visszarakni. Szép estének nézek elébe…
*Salzról jut eszembe. Találtam facebookon egy képet az F táv egy szakaszáról. Fogalmam sincs hogy fogok átjutni rajta. Kő kövön maradt. Végre valami paráznivaló!