Jó reggelt kívánok, köszönöm kedves nézőinket; híreket mondunk. Ma Szent Iván napja van, az év legrövidebb éjszakáinak pogány ünnepe. A sötétség az elmúlást, a fény pedig a megújulást jelentette, ezért ezen a napon az emberek nagy tüzeket raktak, hogy elűzzék a sötétséget; tulajdonképpen ekkor kezdődik a csillagászati nyár is.
Ennek értelmében nincs több kifogás, visszavonhatatlanul nyár van. Szívem szerint itt és most megállítanám az időt: rövid, fülledt éjszakák, Duna-part, belvárosi nyüzsgés, bringázás a naplementében, bandázások… Már csak a tengerpart hiányzik, és a régi szép idők, a fesztiválos időszakok, amikor 12 óra munka után egyértelmű volt, hogy maradunk bulizni is.
Nade, kicsit elkalandoztam, következzenek a híreink belföldről: hétfőn megjavították a tengelyemet, így megnyugodtak a kedélyeim. Kaptam is 6 edzést erre a hétre… A hétfői kondi után még tegnap is izomlázam volt, bosszút álltak a nyomorult kitörések. Mondjuk ez Petit annyira nem zavarta, felzavart két nap is a Sejcére, egy force és egy Vo2Max edzésre, hát nem nevettem. A kilátás legalább kárpótolt: miközben küzdök az életben maradásért, a Dunakanyarra lehet rálátni.

Tegnap ismét rájöttem, hogy valami nem oké a fejemben. Oké, sok minden nem az, de most kifejezetten a bringázásra gondolok. Elfékezem a kanyarokat aszfalton is, feleslegesen. Simán menne gyorsabban is, de valamiért nem merem engedni. Ez csak azért baj, mert ment ez jobban is. Oké, tegnap PR-t csináltam lefelé, de még mindig lassú vagyok. Tuuudom, testsúly a pedálon, kanyarnak megfelelő lábamat nyújtom ki, igen Tanár úrnak tisztelettel jelentem, vettem. De attól még nem tudom megcsinálni 🙂 Valamit ki kell erre találni, első ötletem, hogy hétvégi gyakorlás lesz a Ligetben, ha nem jön össze a Duna pályabejárás. Bár ez utóbbi sokat segítene, csak állítólag nem annyira jó a pálya jelenleg, mert van lezárt része és eléggé be van bokrosodva. Aztán majd meglátjuk, mi lesz belőle….

Update: elsírtam a bánatomat Petinek, hogy úgy érzem, visszafelé fejlődök, és már nem is megy olyan jól. Megvigasztalt, hogy szuper, örül, hogy nem megy, mert egész hónapban nagyon igyekezett kifárasztani, komoly terhelést kaptam, szóval igazából az lenne a gyanús, ha nem lennék ennyire kipurcanva. Nade, itt nem arról van szó, hogy ne aludnék eleget, vagy korán kell kelni, hanem hogy a nagy terhelést nem tudja kipihenni a szervezetem. Ezért vagyok a lejtőkben dekoncentrált, megy sokkal nehezebben, és érzem azt, hogy nem tudok lejönni ott, ahol amúgy szó nélkül. De a jövő héten és utána már más jellegű lesz az edzés, és jön a szuperkompenzáció! (= Salzon letépem a pedálokat. Mondjuk ehhez azért hozzátette, hogy az kb. annyi lesz, mint egy magyar középtáv, szóval még van időm parázni ezen is) Regenerációs javaslatként felvetette, hogy akkor irány körömlakkot venni, csináljak lányos dolgokat, és vasárnap este úgyis jön a meccs, nézzük meg együtt társaságban.

Tehát kedves érintettek, tessék komolyan venni: az edzéstervem része a meccsnézés, palacsintával egybekötve 🙂