A legutóbbi, igen depresszívre sikerült bejegyzésem után úgy néz ki, ma kicsit már összeszedettebb vagyok, köszönhetően annak, hogy milyen sokan gondolják a barátaimnak magukat. Megkaptam azt a támogatást, amire szükség volt, köszönöm a FB chatet, telefont, füstjeleket, a lányoknak meg a két velem töltött estét, mindegyik nagyon sokat adott! 🙂
Nem állítanám, hogy tökéletesen kipihent vagyok, de ma már péntek van, tehát holnap alhatok (ha sikerül). És a héten rengeteget lógtam… tegnap még hisztiztem kicsit este, mert Zoli nem ért haza időben, és így kimaradtam egy dobásból: a gyakorlás át lett tolva mára. Viszont süt a nap, tehát ma este mehetünk kulacsot felszedni, zsebből kaját elővenni, szűken kanyarodni, és egyéb okosságok, amiknek segítségével már bátrabban szemtelenkedhetek a nagyokkal anélkül, hogy én innám meg a levét.

Még nagyjából 5-6 edzés van hátra Szilvásig. Eléggé beparáztam a hétvégi közepesen sikeres bejárás után, de remélem jövő héten még lesz egy kis terepes technikai gyakorlás (jó esetben nem szakadó esőben), aztán pedig utánam a vízözön, lesz, ami lesz. Állítólag az adrenalin sok mindenre képes…