Izgalmasan indul a hosszú hétvége…

Szerencsére hajnali negyed nyolckor felébredtem (…), majd kinéztem az ablakon, és szívem szerint vissza is feküdtem volna azzal a lendülettel, de végül csak a kávéval a kezemben való fedettpályás kanapén fentrengés mellett döntöttem.

Szép lassan meggyőztem magam, hogy esőben is van piac, és kivonultam epret és rebarbarát venni, ha meg már úton voltam, a megjavított kerekemet is hazahoztam, mert két kerékkel mégiscsak könnyebbnek tűnt a mára kiírt két és fél óra edzés.

Az esős délelőttöt ki is használtam lekvárfőzésre, és bicikliszerelésre: nem csak újra két kerekem van, de végre sikerült felhekkelnem az új sárvédőm! (Spoiler: szükség volt rá….)

Ez nem a sárvédő, hanem a lekvár, ha nem lenne egyértelmű

Délután a hogyan legyünk fanatikus hülyék című nagysikerű előadást mutattam be, hozzávalók:

1. végy egy bolond lányt
2. rakd rá egy biciklire
3. küldd el tekerni, de az első 20 perc után szakadjon rá az ég
4. mikor sikerült hazavergődnie, várj másfél órát
5. tűnjön úgy, mintha már tényleg jó idő lenne
6. mivel a fele bringásruha a mosógépben van, a másik fele meg az esőtől vizes, a szekrény mélyéről áss elő valami olyat, ami közepesen alkalmas tekerésre (Zoli régi, kisebb meze épp alkalmas…)
7. küldd ki újra, még két és fél órára sötétedésig
8. röhögj hangosan, amikor hazaért csurom sárosan…

Itt épp szakadt az eső, én meg vártam a csodát….

Most már csak az a kérdés, hogy van-e értelme annak, hogy ennyire mindent megteszek…