Miután egész tábor alatt azzal piszkáltak, hogy túl széles a kormányom, megadtam magam, és tegnap elvittem a kedvenc szerelőmhöz a bringát, hogy akkor kurtítsa meg. Kicsit aggódtam, hogy akkor mostantól nem fogok tudni kanyarodni, meg félni fogok megint (parapara – félelem attól, hogy félni fogok. Teljesen reális aggodalom)
Fűrészes gyilkos
Nade, a változás jó!
Kiderült, hogy a 3 cm-vel rövidebb kormány sokkal jobban illik a bringára, és igazából kevésbé félelmetes, mint gondoltam, sőt. Sokkal kényelmesebb lett. Ennek örömére ki is mentem intervallozni a Sejcére. A legmeglepőbb az volt, hogy vissza tudtam váltani annyira, hogy a lazító szakaszok is mentek hegynek fel. A gond csak az volt, hogy elfogyott a hegy, úgyhogy néha vissza kellett gurulni, hogy lehessen megint fel. Nem gondoltam,hogy valaha az lesz a bajom a Sejcével, hogy túl rövid…
Mindenesetre újabb jubileum, pontosan 1000 km van a Sigmában is! Ezt pedig biztosan csak idén tettem bele, és csak odakint, szóval most már mindenféle szépítés nélkül is túl vagyok az 1000-en. Idénre 3000 a terv, az nagyjából reális is. Aztán majd kiderül.  A legszebb, hogy pont a hegy legtetején voltam, amikor észrevettem 🙂
Mondjuk kevésbé volt vicces, amikor átvágtam egy kis erdős részen és olyan hang jött ki a bringából, mintha épp szét akarna esni. Kiderült, hogy ahogy rövidebb lett a kormány, a fékbovden viszont nem, ahogy lenyomódott a teló, pont beleért a kerékbe. Úgyhogy vissza szerviz, hívtam is Tomit, hogy mégsem jó a kormány, ragasszuk vissza, amit levágott 🙂 Még szerencse, hogy most kiderült, és nem hétvégén, a versenyen kaptam infarktust, hogy mitől csörög ennyire …

Már csak 4 nap a Balaton Maratonig, kezdek feszült lenni.