Merthogy megvan a válasz! 🙂

Kicsit nagy, de nincs kisebb. Lehet kézfejre hízni?

Sipitől kaptam kicsit megkésett szülinapi ajándékként, tulajdonképpen kitalálta a gondolatomat. Egész télen egy fehér, bolyhos kesztyűben tekertem, ami minden volt, csak megfelelő nem. És most végre van rendes hosszú ujjú kesztyűm! Ráadásul, hogy pont olyan színű, mint a járgány – ez már csak hab a tortán. Mondjuk a torta már elfogyott két hónapja, de ez részletkérdés, Sipi megérdemel egyet csak úgy is 🙂

A másik mai sztori, hogy elmentünk cipőt próbálni nekem. Az alábbi beszélgetés zajlott le köztem és a bringaboltos srác között:
Én: Szeretnék mtb cipőt, úgy 37-es szokott jó lenni, mert 36-os a lábam.
Srác meghökkenve: Uuuu, hát, olyan kicsi méretet nem tartunk… Hát, 41-es a legkisebb, de nézd, próbáld meg ezt, ez 39-es (!!!!)
Én: abba mondjuk simán be tudok költözni, még külön konyhát meg fürdőszobát is kialakíthatok…

Szegény srác nem volt vevő a humoromra, de úgy állt ott, mintha 45-ös tűsarkút szerettem volna, úgyhogy ma sem lett cipőm, csak kalandom…azóta se értem, hogy vajon ennyire lehetetlent kértem, vagy csak ennyire ritka, hogy lányok rendes cipőt akarjanak venni.

Mondjuk azért az is megér egy misét (vagy mesét?), hogy nem nézik ki belőlem civilben, hogy ültem már bringán. Oké, nem vagyok profi, és dolgozni nem bukóban járok, sőt az utóbbi időben elég gyakran lánynak öltözöm, arról nem is beszélve, hogy szőke is vagyok, de cuki, ahogy meglepődnek emberek, hogy a biciklizés azt jelenti, hogy kimegyek az ajtón és azt nem a szobában kell csinálni, sőt néhanapján még sáros is leszek (bár ez utóbbit kicsit ritkítanám). Mindenesetre jól szórakozom, pont olyan, mint amíg egyetemista koromban is jól lehetett sokkolni a népet azzal, hogy mit tanulok – és nem kórboncnok vagyok, ennyire azért nem vagyok pszichopata. (Olyanja meg úgyis csak az idegbeteg lónak van – most meg inkább megyek aludni, de azért kíváncsi vagyok, ki jutott idáig az olvasásban)

Viszont a kesztyűm állati menő!