Az atomkemény húsvét után tegnapra csak egy laza futást nyertem, ma meg pihenőnap van, ki is használom a lehetőséget 🙂 Mondjuk cserébe szombaton mehetek háromszor a Sejcére a múlt heti elmulasztott tesztet megcsinálni, kíváncsi leszek, fejlődtem-e a február végihez képest…

Mindenesetre elég feszült a héten a légkör idehaza, szóval ma inkább rendes háziasszony módjára vacsorát főzök (Meg aranygaluskát, de csalok, mert azt a munkahelyi menzáról hoztam.)

Eléggé érzem a tavaszt, és vágyom a friss gazokra, meg színes ételekre a hosszú tél után (most mi van, nekem öt perc hideg is hosszú tél!). Mivel a hűtőben pont volt két cukkíni, úgy döntöttem, hogy legyen lecsó! (Sok fura kaját eszem, és nem vagyok odáig a magyaros ételekért, de szerintem lecsót bármeddig tudnék enni)

Mondjuk szerintem lecsót mindenki tud csinálni, és mindenki máshogy csinálja, de íme az enyém.

Nem, banán nem került bele. Kivételesen.

Feltettem egy jó szeletelős zenét, hátha motiválja a zöldségeket – nem így történt, muszáj volt nekem felszeletelni mindent. Egy nagy hagymát összevágtam (én félkörökre szoktam, hogy darabos legyen), most volt itthon bacon, azt megpirítottam, ráborítottam a hagymát, meg némi karikára vágott szárazkolbászt. Amikor már üveges a hagyma (nem a tekintete, az egész), rádobtam némi paradicsomot, meg pirospaprikát, és hagytam, hogy jó alaposan szétfőljenek a gazok. Erre ment a karikára vágott cukkíni és nagy darabokra vágott paprika. Innentől már megy magától, ha elpárolog, mehet alá kicsi víz apránként.
Mivel kiborulok ha a paprika héja lehámozódik, félkeményen szoktam hagyni, ütök rá tojást, és már kész is.

Színesvacsi

Holnap meg végre péntek, és jöhet a hétvége!