Spring is around the corner… avagy egy hisztinap margójára

    
Ez után a gyenge kezdés után erős visszaesést prognosztizálok mára: hisztinap van. Ráadásul ez egy alattomos csütörtök, ami pénteknek álcázza magát.
Állítólag tavasz van, és hallom is, hogy csiripelnek a madarak (nagyjából egyszerre kelek velük, pedig szívem szerint átaludnám a napfelkeltét, bármilyen szép is az állomásról nézve), de egyelőre csak a sapka-sál-télikabát-csizma-térdzokni-kötöttpulcsi-forrókávé marad hajnalonként. Mellesleg nem is szeretem a forró kávét, az igazi a friss eszpresszó sok hideg tejjel – csak mondom, hogy ezzel lehet levenni a lábamról J

Szóval hiszti mode on: elegem van a télből, hidegből! Már nem akarok fázni, hogy folyton vagy fúj a szél vagy dolgok esnek az égből, mert ugye a földnek kell az eső, már úgyis olyan száraz volt minden. Az, hogy állandóan Michelin-babának öltözöm, mert nincs elég réteg ruha, amit magamra tudnék rángatni, és arról ne is beszéljünk, hogy a téli bringás ruhatáram is hagy kívánnivalót maga után. Pl. januárban 2 fokban nem nevettem, amikor a lábujjacskáim már egy fél óra után annyira fáztak a nyári cipőmben, hogy már nem tudtam hova összébb húzni őket… Oké, mondtátok már, el fog múlni és lesz még idén nyár, meleg, és porzani fog utánam az út. De addig is egyszóval: TÜRELMET AKAROK, DE MOST AZONNAL!
Ami viszont nem múlik el csak úgy, az a remek közlekedés: MÁV-val járok. Szerintem sokáig nem is kell részletezni, hogy mennyire utálok vidéken lakni és ingázni, főleg pesti lány lévén. Az, hogy óránként egy értelmes vonat jár, a többivel meg egy fél élet hazaérni (arról nem is beszélve, hogy hol jár, hol nem, és azt, hogy menetrend létezik, engedjük is el…), kocsival meg nyilván egy vagyon és nem éri meg – nem tudom feldolgozni, pedig lassan három éve költöztem ki. Nem tudok elég korán bejönni reggel, hogy utána ne sötétben érjek haza, hogy ne kelljen ezerszer átszállni és azon izgulni, hogy vajon elérem-e a vonatomat, vagy megint két órát utazom. Csak oda. Ma biztos fáradtabb is vagyok, de annyira utálom, hogy az elmondhatatlan.
Nade, hiszti mode off, össze kéne szedni magam, hiszen még holnap is munkanap!
Sajnos a szülinapom már elmúlt, de azért álljon itt egy kis kívánságlista, hátha jobb kedvem lesz tőle:
1. Világbéke. (Jó-jó, komolyan veszem J)
Szóval:
2. Szeretnék megint egy rózsaszín BMX-et 😀 Na jó, csak viccelek, igazából egy Bianchi Superpista váz a vágyam, mert annyira vicces neve van. Nyilván egy szál váz még önmagában kevés a boldogsághoz, de Sipi biztos tudnak szépet építeni belőle. Merjünk nagyot álmodni!

3. Egy ilyen mezt szeretnék:

Veela collection
Csipkés bringásnaci, imádom. Pedig azért ez a bringásmez dolog alapvetően nem különösebben szexi, de ezért odáig vagyok. 

4. Egy új cipő: najó, ez igazán nem csak kívánságlista, hanem tényleg kell. A mostani cipőm eléggé megviselt, muszáj leszek záros határidőn belül lecserélni.

5. Hosszúujjas kesztyű: tavaly névnapomra kaptam egy rövidujjas Mavic kesztyűt, de most nagyon érzem a hosszú hiányát. Konkrétan egy melegebb, kötött téli kesztyűt hordok most. Igazán professzionális…

6. Egy háromnegyedes bringás nadrág. Szintén must have, tavasszal meg hűvösebb nyári napokon nagyon jól jön, szeretem, ha védve van a térdem. Meg készülök a Szívásvárad maratonra, ott jellemzően csodálatos idő van.

7. Fotokromatikus napszemcsi. Oké, tudok nélküle élni, de Zolinak van, és nagyon hasznos, ha az ember lát is dolgokat.

8.  -5 kg… Ezért mondjuk csak tenni kell, egyelőre az edzések segítenek, de azért csak könnyebb feljutni a hegyre, ha 5 kg-val kevesebbet kell feljuttatni. Mondjuk, hogy rajta vagyok az ügyön 🙂

9. Egy hosszúhétvége, felhőtlen (lehetőleg szó szerint) pihenéssel. Amikor nem rohanok, nem kelek 5:45-kor, amikor reggeli után elindulunk a napsütötte erdőben egy kellemes bringatúrára, megállunk útközben fotózni, sütit enni, délutánra hazaérünk, és egy jó ebéd/vacsi után a jacuzziban áztatjuk megfáradt izmainkat. Oké, felébredek, ez még arrébb lesz, de jó esetben egy bő hónap múlva nyitótábor, az már majdnem tökéletes.

10. Tavaly a Salzon kinéztem egy féktárcsa alakú ezüst fülbevalót, de túl drágának tartottam. Idén megszerzem, remélem még ott lesznek! Illeni fog a Fannitól kapott biciklilánc-nyakláncomhoz!

Igen, ez medál, de nem találtam rendes képet róla. Mindenesetre ilyen, csak fülbevaló
+1: Utolsóként nem is igazán tartozik a kívánságlistára, hanem cél, amiért most is dolgozom, és igazán mindent megteszek: szeretnék kategóriámban első 10-ben végezni a Topmaratonokon. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy az első felében a mezőnynek, eddig azért voltunk nagyjából 20-an. 
Lányok, gyertek tekerni, hogy legyen ellenfelem! Anélkül nem buli a verseny 🙂

2 Comments

  1. Superpista helyett erőspista nem jó? Majdnem ugyanaz! 🙂

  2. Hááááát, közel van, de még nem az igazi! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Your email address will not be published.

*

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..